A közvélemény szerint a kutatóknál erősödött a Tisza (ez nem meglepő, esik), de esett a Felcsút (na, az a párt a Fodbal Akadémija mögött), és ezt néhányan nem értik, engem meg nem érdekel. De pont kommunikáltam valakivel, akit érdekel, hogy szerintem miért, ettől lett egy kevés véleményem, nos.
Az úgy van, hogy - szigorúan szerintem - nálunkfelénk akkor szoktak erősödni amúgy is erős pártok, ha tettrekésznek látszanak. Nem kell igazából csinálniuk semmit, elég a látszás. Az előző kormány például jól elvolt azzal, hogy nem kormányzott, de teli szájjal kommunikálta, milyen jól kormányoz. Ehhez a képest a mostani próbál kormányozni, és több-kevesebb sikerrel ahol fát vágnak, ott dől a fa, és Dömdödöm alászorul. Szóval bénáznak is, meg nem is (hoznak is ajándékot, meg nem is), de önmagában a dolgok csinálása pozitívan hat a népszerűségre.
Pont mint a fodbalban: tizenhat nullra kikaptak a srácok veszíteni, de nagyot küzdöttek, voltak biztató jelek, és ha egyszer is betaláltak volna, most jobb lenne a gólarány. Még mindig nincsenek olyanok, hogy „mimagyarok“, de ha lennének, biztos értékelnék a törekvést, jobban az eredményeknél. Ez egyfajta pozitív pesszimizmus (hogy lehetne sokkal rosszabb), és egyúttal egy passzív optimizmus (avagy várjunk még, majd jobb lesz), utóbbi amúgy a saját személyiségemnek is alapértelmezett beállítása.
A kormány aktív, a kormányfő főleg, meg jobban is fest mint az előző téeszelnök, ennyi elég a népszerűséghez. A felcsútista bagázs meg pont ugyanazt tolja, ha lehet egy fokkal még agresszívabban ostobán, amibe tavasszal belebukott, úgyhogy lassan a őhazákjukos lovasbandériummal lesznek versenyben az ellenzék vezető ereje címért.
Amihez jó egészséget kívánok! (A „Sok sikert!“ esetemben (tőlem) értelmezhetetlen lenne…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése