Már megint képbe kéne lennem ilyen zenékkel kapcsolatban, egyes ismerőseim nem értik, hogy az ízlésem sajátos, egyáltalán nem következetes, és miért is lenne az, ha egyszer ízlés? Valaki rám szólt, hogy mi az, hogy nem hallottam én még valakiről (nem tudom névről, nem hallottam még róla), pedig én már a Pusap Melltartó nevű zenekarról is? (Így ránézésből ja, hallottam róluk, tőlük, valamint kulturálisan, de nem tartom őket. Nyilván.) A zene az olyan, hogy magamtól nem hallgatom, csak néha, aztán vagy unom, vagy nem tetszik, vagy egy hétig bele vagyok zúgva.
Nekem például nagy kedvencem amúgy az a híres skót dal, hogy Táráráttá-táráráttá Tárádámdiri Dámdiri Dámdiri Tárárá, csak nem bírom elviselni. Állítólag két egyforma fazon énekli, de én csak az Imagine Dragons nevű képzeletbeli sárkányoktól hallottam, úgy elég jó, csak ha nem.
A popzene eleve olyan, hogy attól pop, hogy népszerű, de én a nép vagyok, és hanem énszerű, akkor mit szeressek benne? Márpedig a pozene egy jelentős része nem énszerű, hogy mások mit bírnak, ez meg nekem nem fontos. Viszont felháborító, hogy mások nem szeretik amit én, a nép ugyebár!
Szerintem például elképesztően jó a Skating Polly, és nem értem ha valaki nemhogy nem hallott róluk, de nem is ismeri. (Persze lehet, hogy e kettő összefügg, azaz én is főleg olyanokat ismerek, amikről hallottam már. De a hallás ne legyen már kritérium, ismerhessek már kedvelni olyanokat is, amikről még nem hallottam…)
És vannak akik operába járnak, pedig van az a neten is, nekem nem kell, hogy valaki élőben játsszon, főleg mert a kedvenceim egy része már halott. Aki meg él, az se velem. (Aki megél az se belőlem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése