Az Alice Cooper-paradigma

Vannak kitüntetett pillanatok, mikor az Univerzum megáll egy picit, álmában csönget, a természet törvényei egy pontba tartanak, eljön az igazság és kiárad a kegyelem. Ekkor megtalálhat valakit vagy valakiket, és eljön a megvilágosodás, láthatóvá válik a múlt és a jövő, új kanyarba fordul a történelem.

És ha e kivételes pillanat, e misztikus metszéspont véletlenül mellétrafál, az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy megvilágosodás és kozmikus szeretet helyett csak annyi történik, hogy egyszerre Alice Coopert látja minden csatornán. A prosztó helyeken gusztustalan szendvicseket zabáló dagadt jenkivel fal hot-dogot miközben a csatornán, ahol főleg Top Gear megy, épp Top Gear megy, és a heti sztárvendég pont Alice Cooper. És mindezzel paralel egyszerre két zenecsatornán is egy-egy klipje megy, meg egy régi száma a fenet tudja melyik rádióban, abban amelyiket a kopasz sofőr hallgatja a buszon.

Vagyis a valóságnak, az általunk megismerhető világegyetemnek lézetik legalább egy érvényes nézőpontja, ahol majdnam mindenki Alice Cooper, és ez csak kicsivel jobb annál, mint ha mindenki John Malkovich lenne, legalább is a vonatkozó műegész szerint. A mindenség metszépontja néha egy valószínűtlen fejű kiöregedett rocksztárra esik, ő maga lesz az út, és az értelmezés alapja, az origó, ahonnan a viszonyok épp akkor levezethetők.

Isten ilyenkor elégedetten néz végig a teremtésen. Vagy tanácstalanul. Vagy röhög végtelen számú markai egyikébe.

Fülig Jimmy kortesbeszéde

Nna, kérem szépen. Ha végre én lehetnék az uralgó főkiráj, lenne itt tejjel-mézzel fojó bumm a fejbe , mindenkinek jó lenne aki én vagyok, a színház a szerelemről szólna (Sexpír mennyen a fenébe, ő érthetetlen), mindenki Trianonban táncolna a barackfa alatt és taposná a máisknak a talpát, a hüjékét, akik fejjel lefelé bevannak ásva a fődbe. Six feet under, bár úgy nem biztos hogy a talpuk kilóg...

Meg lenne nagy szeretet és összeborulás, fradisták a új pestesekkel, együtt vernék a sok gyökért aki nem szeretik a focit. Meg elrendelném, hogy Freddi Merkjúri születésnapja nemteti ünnepemléknap legyen, pedig buzi volt, de a szerelemről szólt, komojan és szépen. Lenne szobra is, szebb mint a hüje londoni színház homolokzatán, vagyhol. Meg lenne emléknapja 1-két dologna még: úgymint: kisfröccs, harmadolás,kergemarhakórpánik, szetnpatrix déj (ja, az eleve 1 nap), meg amikoris a Nyüzüge Sztívensz begombázott. Mer ezek mindenek fontosak a nemzet felemelkedéséhez, meg a népéhez, ajkáról kisefogy a habár.

Mikor iskolás voltam kicsinység, mindig ilyen régi költőkkel tömték a fejem (mint fentebbi Sexpír meg a Petőfi Balassi János, rá konkrétan emlékszem, mekbuktam belőle róla) pedig megmutathatták volna, hogy csavar meg szög meg az aza izé amilvel belé verik a mibe. De így nemmehet továbbá, valamint kétkezileg okítani az iflyakat fontos, félnetek nem kell jó lesz.

Szóval ha kirájkodnék bezárnám az összes hüje egyetemet meg főlegiskolát, énse nem jártam oda se nem, mégis milyen párná... paraván... pallérozott vagyok, nem iskolának tanultam, hanem az életben. A világ eccerű hej, de a sok tudálékosokok túlzottan bonyolítlyák, minek?

Meg uralgásom fennen forgása esetén (megy nekem a válasz, tékosság) mindenki dolgozna, mint jomunkásember, eccerű vállalkozó vagy kétkezi zseb- és markecoló, de dolgozna. Politikusok azok nem lennének, elég a én eszem hozzá, nekem gyakorlásom van a irányításban, voltam már kormányos a "Francbaveled Wágner" nevű korvetten. És lyól tsináltam, tecciktudni?

Meg lennének gyanús haverok is (de aki nem gyanús az hoty lehetne haver 1általán?) azerisztánból meg türmenbajdzsánból is, lenne szultán is akivel magamfajta király leülhet szerklire (ami udvari körhallás), de turbánot aszt nem húzok sose, nem húzok egyáltalán.

Hát röviden ennyi lenne, szerény szeméjem és pártom (a Több Rumot Royalista Koalícjó) programja, szavazzanak rám jó szívvel. Vagy szífetelenül, különben pofoz!

Just fly with me

Örömködik a ferihegyi reptér, hogy milyen jól sikerült már megint bővíteni a szolgáltatásaikat, mostantól a 2B utasai is élveztehetik az egyszerűsített beszállás örömeit. A baj mindösssze annyi, hogy az "egyszerűsített" annyit jelent, hogy az embert a teminálról beterelik egy hullámlemez bódéba a betonon, ahol még leülni sem lehet, és onnan szállhat be a gépbe, pár száz méter gyaloglás után of course. És ezt a pofátlanságot fejlesztésnek nevezik, elvégre jobb a bódé mint a korábbi sörsátor, vagy a várakozás a flaszteron esőben, de akkor az is fejlesztés ha egy hajléktalan szert tesz egy újszerű hűtősdobozra.

A magyarázat persze adott: a fapadosok nem kérik a drága szolgáltatásokat, csinálnak nekik ócsót. Viszont ha már adott az infrastruktúra, miért nem adják olcsóbban azt, talán jobban megérné, mint félig sem használni ki, viszont beruházni hullámlemezbe, meg a hozzá járó informatikába. Plusz nem fogadná meg minden fapadossal hozzánk érkező külföldi, hogy legközelebb inkább mégis Prága vagy Krakkó, az is ká-európa, és nem ennyire prosztó. (És nem, a fapados nem azt jelenti, hogy a sok útvonalon nem is olyan olcsó jegyekért bármit el kell viselni az utasnak, hogy a gyors forduló érdekében nekem kelljen caplatni a betonon, miközben a terminál állóhelyei üresek.)

Bár végül is, az utas lassan örülhet, hogy legalább nem verik meg (ötlet: hat eurós felárért nem kapsz két hatalmas pofont, tízért nem lövik le a kutyádat), arra gépre szálhat amelyre foglalása van (alternatíva: "Ne válogassá mán kiscsávó, nem mindegy hogy Milányó vagy Párizs, spanyol-spanyol egyre megy a gépek meg úgyis tök egyformák!) és nem kell egy literes kólásüvegben kerozin-hozzájárulást leadni. Meg a kézipoggyász méretét nem úgy ellenőrzik, hogy amit le tudsz nyelni, az még mehet extra díj nélkül, amitől megfulladsz, az harminc euró (+orvosi költség).

De marad a négyszáz méteres síkfutás (társakkal utazóknak váltó), hisz a rájen- meg a vizzer csupa kisbetűvel a két nyomorult cég, akik még mindig nem bírnak a besszállókártyára egy ülésszámot nyomtatni, pedig nyilván nem kerülne semmibe. De így legalább fut és tülekedik a magyar (lengyel, román, szingaléz), így gyorsan beszáll, míg ha tudná, hol a rezervált ülése, nyilván csak lézengene, udvarisan előre engedne mindenki, tessék csak menni, enyém 12D, megvár az...

Isten óvja vizzert és az ő fasiszta rezsimjét!

Amúgy kérem vissza a bezárt egyes terminált, a csődbe ment SkyEurope-ot, Luton az maradhat, de ferihegyet (a kettőt) szántsa be valaki. Regionális központ nem lesz már, csak egy anti-országismázs bohóctréfa - valahol olvasom, hogy már hot-dog árus kocsi is van, na ez már tényleg csak egy harmadik világbeli pályudvarnak áll jól. De liszferihegyéknek nyilván ez is fejlesztés, meg bővítik a szolgáltatásaikat.
Háááát, bővíthetnék még mással is: itt a piros, hol a piros, lángossütő, kurvák, pinceborozó, swinger-klub, angol turkáló.(A maga helyén persze mindegyik lehet jó.) Vagy csináljanak egy sima-hadifogoly-tábort, szögesdrót meg barakk már van, a puccos Sky Courtban meg lehetne a tiszti kaszinó, vagy disznóhizlalda, bár a kettő egy tradicionális hadseregnél sokszor ugyanaz.

Nyakig a jóban

A fiatalkorúak, valamint a rossz szagokat rosszul tolerálók védelmében a kormány azt tervezi, hogy a nemzeti dohányboltok mintájára nemzeti nyilvános vécéket is üzemeltet ezentúl. Vagyis államosítja a mostaniakat, mert mégis csak tűrhetetlen, hogy ezeken a helyeken mindenféle gusztustalanságot művelnek (valamint termelnek ki magukból, tehetségüktől függően) az emberek, minden állami kontroll nélkül. Ráadásul a termékek az adóhatóságot teljesen ekerülve  csatornázódnak be, bár nyilván sokak mégis inkább nekik kívánnák.

Ezért a kormány első lépésben felállítja Nemzeti Vizelet és Nemzeti Ürülék Nemzeti Nonprofit Zrt.-t, (igazgató lehetne valamelyik Zsolt, a Gyulai vagy a Kolbász... izé a Borkai, azoknak már úgyis van egy csomó állásuk), és már ki is lehet írni a pályázatot 324 éves koncesszióra minden településen, ahol ötezernél többen laknak, vagy legalább fideszes a polgármeseter, és vannak rokonai. Presszók, kocsmák, éttermek és vasútállomások nem pályázhatnak, csak ha külön épületbe tudják elhelyezni a vécét, és kormánypárti a tulajdonos.

A használati díj egységesen 299 forint lenne (hogy látsszon, kevesebb, mint az egykori vizitdíj), de a megélhetés érdekében árulhatnának szappant, borotvapengét, dezodort, valamint friss péksüteményt, a biológiai input-output egyensúly fenntartása miatt. Meg fagyit.

Egyúttal - a garantált forgalom érdekében - átalakítanák a hashajtók piaci szegmensének struktúráját is, vagyis 10%-al csökkenne az áruk, és nem kellene recept sem. Persze lehet, hogy a végén kötelező lesz a használata. A termelődő melléktermékekkel pedig az alacsony keresetűek megélhetését egészítenék ki cafeteria-jelleggel, ők már úgyis megszokták, hogy szarért-húgyért dolgoznak.

Jönnek a hírek

Vagyis hát az előzőekben megénekelt izék, no hát ilyeneket én is tudok, egy átlagos híradó egy a kormánynak enyhén nyaló (és nem direkt a véres végtagokban utazó) kereskedelmi médiákon valahogy így fest, tematikusan legalánbb is. (Egy erősen jobbos médiákon persze van orbánkövérszájer is, amint bejelent, avat, megmond meg szíjártórogán amint cáfol és visszavág. Meg van a Kossuthon az a Határok nélkül című Trianaon-búsongó műsor, ahol az egyetelen szerkesztési alapelv az, hogy minden(!) műsorban meg kell szólaltatni Tőkés Lászlót, nélküle nem teljes a nap.)


Bajnai Gordon brutálisan bántalmazott egy legyet légkondicionált luxusautójának utasterében. A légy később belehalt sérüléseibe, családja jogi lépéseket fontolgat. A hiradónk birtokába került információk szerint a volt szocialista miniszterelnöknek nem ez az első ilyen ügye, korábban is voltak már véres afférjai szúnyogokkal. Bajnai nem kívánt nyilatkozni az ügyben, mondjuk nem is kerestük.

A kerepestechnokoli kettős gyilkosság egyik áldozata ártatlannak vallotta magát az ügy ma kezdődött tárgyalásán a Álnokpatai járási bíróságon. Mint elmondta ő ott sem volt, illetve később igen, de már halottként, ezért nem érzi felelősnek magát a történtertékért.

Luvnyafüreden új borzsimogatót avattak a helybéli óvodások részvételével, akik vidám műsorral kedveskedtek az alattomos és vérszomjas állatkáknak. Nagyné Konkrét Aranka a Simogató Kft. tulajdonos-ügyvezetője kifejtette, hogy céjuk a borzok rossz hírének eloszlatása, valamint rohadt sok pénz, de azt az óvodások előtt nem hengsúlyozná. De várják az adományokat.

Új melleket kért szájfeltöltésének harmadik évfordulójára Cincike az egykori pléjmét és fenékdublőr. Mivel neki már eleve volt kettő elöl, az újakat a hátára varták fel. Tudósítónknak elmondta hogy nagyon dögösnek és szexinek érzi magát (de csak ha e kettő nem ugyanazt jelenti), bár csak oldalt fekve tud aludni. De annyira fellelkesült a plasztikai műtétektől, hogy már gondolkodik egy hónalj-implantátumon is.

Másfél literes rekord köpéssel reagált kiállítására George Tufa, az East Lowlandwich balszélsője az angol nyolcadosztály hétvégi fordulóján a Linkbrowntownshire elleni mérkőzésen. A rekord hitelesítése még folymatban van, de a csapat honlapján már megrendelhető a másfél literes emlékbögre, egyelőre nyál nélkül.
Ja, és emelik a zsömle árát...
Meg nő a szegénység....
És a Pocakos Tábornokkal már csak kesztyűben fognak kezet a világ boldogabbik felén...

A hírek szerelmesei

Lassan már csak szépirodalmat (ami persze néha csúnya, és attól szép) meg komédia-sorozatokat fogyasztok, az úgynevezett „hírek” ugyanis teljesen kihaltak a médiákokból. Mert az nem hír, hogy „rezsi-eljárást indítanak a rezsicsökkentés-ellenes brüsszeli komcsik, de megvédjük a rezsicsökkentést a rezsicsökkentés-ellenesektől, mert támogatjuk a rezsicsökkentést támogatókat – mondta a rezsicsökkentésért felelős rezsifelelős Rezsicsökkentés Antal, a Fidesz Rezsicsökkentés-frakció vezetője” vagy hogy „három tarff…taraffikoneszc..tarfikkonc…trafikkoncessziót nyert az államtitkár spánielje, mint elmondta ért hozzá, séta közben sokszor látott már dohányzó embereket”. Miként az sem hír, hogy feldarabolta majd megölte anyja testvérének közeli ismerősét a bedrogozott, diszkóbalesetben megsérült mormota-tréner. Mert hírek címén kábé ilyeneket kapunk.

Van egyfelől a politikai kommunikáció, aminek lényege (főleg kormányoldalról) háromszavas üzenetek sulykolása, ami csak rövid távon vicces, tizenöt éve jót röhögtünk azon, hogy dajcstomi hány ’polgár’ szót bír bezsúfolni egyetlen bővített mondatba (sokat, de  ma már a polgár az zember), de mára eljutottunk az egyszavas politikai üzenetig, igen rezsicsökkentés. Persze még innen is van lejjebb, elvégre ez egy összetett szó, és nem biztos, hogy minden potenciális választó hézagmentesen megérti, vagyis eljön az idő, mikor a pártok összesen háromféle plakátot készítenek majd, három különböző szöveggel, miszerint : „PÉNZ!”, „SÖR!”, „SZEX!”. És ezek le is lesznek rajzolva mellé, hisz nyilván nem minden potenciális választó tud olvasni.

Ekkor a hírekben is az lesz, ahogy a helyettes alszóvivő a sajtó képviselőinek kifejti, hogy sör, majd újságírói kérdésre hozzáteszi, hogy és pénz. Aztán rövid bejátszás az ellenoldal sajtótájékoztatójáról, ahol harciasan kijelentik, sőt követelik, hogy szex.

És miután ilyen módon túlestünk a politika izzadságszagú, unalmas világán, jöhet a „dehidratálva lúgosít a baltás gyilkos féltestvére” blokk, ahol az egyszerűség kedvéért eleve tematikus blokkokba kell rendezni a híreket, hogy mindenki pont oda lapozzon/klikkeljen/kapcsoljon ahol az őt szűkebben érdeklő témák lelhetők. Föl.

        -          belerohant, elgázolta, felrobbant

        -          megverte, megcsonkította, megölte

        -          megcsalta, elhagyta, kihasználta

        -          iszik, szív, lő

        -          kiborult, összeomlott, bekattant

        -          befestette, levágatta, feltöltette

        -          születik, kaksizik, szopizik

És akkor nem kell műcsöcsöket bámulnia annak, aki csak vért akar látni, a tömény politika után. Pénz! Sör!

Esélyek

Azt hallom ma a rádióban, valami elsősegély-nyújtási téma kapcsán, valami doktornőtől (ha jól emlékszem), hogy:
"Minden egyes perc, amit tétlenül töltünk egy halott beteg ember mellett, 15%-kal csökkenti a túlélés esélyét."

Na, azért itt belém fagyott a kakaó, hisz ez tényleg fontos információ. Jó tudni  ugyanis, hogy halott betegeknek egyáltalán vannak túlélési esélyei, kérdés persze,  ez minden halott betegre vonatkozik-e, vagy csak bizonyos halott betegekre? És tisztázandó, hogy mi lesz az élő betegekkel valamint az egészséges halottakkal. Nos, az élő betegek (miként amúgy az élő egészségesek is) meg fognak halni, kérdés csak, hogy mikor, ha már az élet a definíció szerint is egy nemi úton terjedő betegség, melynél a halálozási arány száz százalék. Tudomásunk szerint az életbe eddig még mindenki belehalt, ez tehát kipiálva. Miként a halottak is nagy arányban egészségesek, hisz aki halott az ugye már nem beteg.
Probléma, kérdés tehát tényleg csak beteg halottakkal kapcsolatban merülhetett fel, eddig! Most már tudjuk, mi a pálya: ha élünk majd meghalunk, ha halottak vagyunk nagy valószínűséggel egészségesek, ha viszont mégsem, tudjuk mik a túlélési esélyeink. Legalábbis akkor ha valaki mellettünk tétlenül tölt.
 Percenként 15%-kal növekvő eséllyel, vagy mi.

Az értelmezés hatalma - olvasatok május elsején

Az adatközlő:
"Minálunk, ezt nálunk úgymongyák hogy mifelénk, állítunk májusfát, arra jércéket és nyúlbogyókat aggatunk, szépen felpántlikázva persze, ezeket aztán hazaviheti ünnepi ebédre, már aki hajlandó felmászni érte. Rá.

Aztán a májusfa után legények szép sorba' beódalognak a vikunyásba, ahol meg süldő malacot pedzegetnek, szőrmentén. Akinek a legjobban megy, már hogy visít  malac magába, az egy évig ingyen ihat a kocsmában, ha fizet neki valaki, meg viselheti a pálinkamintás cifraszűrt, de csak szőrrel kifelé, különben megverik. Kedden viszont egyáltalán nem viselheti, különben megverik..

Hát nálunk ez a népszokás, ezt szoktuk népni, ha már nem locsolkodunk, mert azt lányokkal kell, de nálunk nincsenek lányok (mer' azok angyalok, nálunkfelénk meg legfeljebb agyaggalambok vannak) csak nénik azokat meg nem locsoljuk húsvétkor mer' úgyis elhervadtak már, meg nem állítunk nekik májusfát, az olyan filla... falló.... fallikus, de tök indokolatlanul. De a pedzegetés után, a malacnak meg kell halni!"

A kultúrszociálantropopszichológus:
"A közösségi rítusok látens integrációs funkciója explicit jelenik meg (manifesztté válik) a malacfarok-húzás tradíciójában, segítve a kollektív viselkedés-alakzatok mintázatainak fenntartását, interiorizációját és továbbörökítését.
A malac ráadásul mint a disznó előképe (vagy annak idóluma) a jövőbeni jólét és bőség szimbolikus figurája is (vö. szilveszter), farkának húzogatása (túl azon annak animál-ödipál-erato-fallikus-maszturbatív konnotációin) a durkheimi értelemben vett organikus szolidaritás infantilisztikus verziójának szép példája is. Egyben."

A turista:
"Nemá, micsinálnak ezek szegény disznóval a bokor alatt????"

(És nem, semmi politika. Míg a disznó rá nem gyújt...)

Szubjektív gasztronomizmus

Olvasom valahol a hávégén, hogy megvan a világ legjobb étterme, valami spanyol családi vállalkozás képében. Pedig ilyen nincs is, legjobb étterem nincs, nem lehet, legfeljebb adott kategóriában kedvelhet valami helyet az ember. Én például imádom a greenwichi haléttermet (Beachomber Seafood), ahol nincs damasztabrosz meg ezüst szalvétagyűrű, papíralátét van, bazi nagy halak (és előre nem tudni, milyen fajta van aznap, amilyet fognak ugyanis), sok krumpli, homméd tartár és korsó, izé... pint sör. Meg kissé kaotikus és bájosan (London style) lepukkant a környék, de nekem teljesen bejön, ha nem hűlne ki nagyon a friss hal, meg a FedEx elhozná ingyen, ma is onnan rendelnék ebédet, Mókus is de örülne.

De pl. a kedvenc zöldséges lasagne az itt, Kaposváron kapható, FedEx sem kell hozzá, tsak két láb, elsétálni oda, lehet, hogy az lesz, inkább.

Amúgy ha lenne legjobb étterem a világon, az tuti nem ejrópában lenne, én Ázsiára tippelek, hogy aztán Kínában, Indiában, Thaiföldön vagy Vietnamban azt tudja a fene, de mindenképp arra keresném. Ha mégis ejrópa lenne a célterület, akkor Taljánföld, valahol dél felé, ahol a sok a zöldség a fűszer, meg a hagyományos szegénység okán dúl az egyszerűség. Ezt trendiül úgy hívják: letisztultság.