2013. május 1., szerda

Szubjektív gasztronomizmus

Olvasom valahol a hávégén, hogy megvan a világ legjobb étterme, valami spanyol családi vállalkozás képében. Pedig ilyen nincs is, legjobb étterem nincs, nem lehet, legfeljebb adott kategóriában kedvelhet valami helyet az ember. Én például imádom a greenwichi haléttermet (Beachomber Seafood), ahol nincs damasztabrosz meg ezüst szalvétagyűrű, papíralátét van, bazi nagy halak (és előre nem tudni, milyen fajta van aznap, amilyet fognak ugyanis), sok krumpli, homméd tartár és korsó, izé... pint sör. Meg kissé kaotikus és bájosan (London style) lepukkant a környék, de nekem teljesen bejön, ha nem hűlne ki nagyon a friss hal, meg a FedEx elhozná ingyen, ma is onnan rendelnék ebédet, Mókus is de örülne.

De pl. a kedvenc zöldséges lasagne az itt, Kaposváron kapható, FedEx sem kell hozzá, tsak két láb, elsétálni oda, lehet, hogy az lesz, inkább.

Amúgy ha lenne legjobb étterem a világon, az tuti nem ejrópában lenne, én Ázsiára tippelek, hogy aztán Kínában, Indiában, Thaiföldön vagy Vietnamban azt tudja a fene, de mindenképp arra keresném. Ha mégis ejrópa lenne a célterület, akkor Taljánföld, valahol dél felé, ahol a sok a zöldség a fűszer, meg a hagyományos szegénység okán dúl az egyszerűség. Ezt trendiül úgy hívják: letisztultság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése