Ha már kezdődik a tanév...

A minap (mint mindig) már megint hallottam valamit a rádióban, amin elkezdtem gonolkodni. Mondotta volt ugyanis egy pécsi idegenvezető (vagymi), hogy diákcsoportja válogatja, mennyire fogékonyak az ő, interaktívnak nevezett idegenvezetésére. Nevezetesen a gimnazisták inkább a szakközépiskolások meg kevésbé, az utóbbiakat nemigen érdekli a történelem.

Nos, mint egykori szakközépiskolás és későbbi tanárképzős, meg bölcsészkaron diplomázott szociológus, ezt kikérem magamnak. Mondhatni, a szakközépiskolát lenézni nem kell félnetek jó lesz. Az egykori osztálytársaim között (műszaki szakközép, valami elektronikai izével... tényleg nemtudom, nem csoda hogy másfelé mentem) nyilván felülreprezentáltak a mérnökök, de van jogász meg közgazdász, talán történész is (vagy az épp az előző kettő egyike?), meg ugy én a szociomókus, akit hivatalból und privát szenvedélyből is érdekel a történelem, a képzőművészet, a politika, a cukrászat meg az amerika foci, mint egy embert, na.

Ugyanis egy egyént (bármit is gondolnak korlátolt seggfejek) nem az határoz meg, hogy épp milyen iskolatípusban tanul(t) vagy mi a szakmája, láttam én már József Attila-kötettel mászkáló fizikatanárt, meg kizárólag bulvárlapot olvasó bölcsészt (igen, szakirodalmat sem olvasott az illető, csak lejmolta mások jegyzeteit), szóval ezek az alsó-felső, humán-reál, jobb-rosszabb dichotómiák csak szimpla előítéletek, melyek persze segítenek tájékozódni a bonyolult világban, de eltévedni legalább ennyire.

Mert nincs olyan, hogy munkás (tuggyátok, svájcisapka, szimfi, kisfröccs, hétvégén bütyköli a zsigulit), nincs olyan, hogy értelmiségi (kopaszodó, szakállas-szemüveges okoskodó tojásfej) meg hogy paraszt (cserzett arc nagy bajusszal, hétközben verejték, hétvégén templom ünneplőben, aztán csirkepörkölt). Az a nagy helyzet, hogy nincsenek ilyen naaagy homogén izék (osztályok), rétegek vannak maximum, meg emberek, akik sokfelől szedik össze, anyagi és egyéb értelemben egyránt, akik végül lesznek.

Vagyis a gimnazista nem jobb mint a szakközepes (még akkor sem ha több töriórája van, de nem tud bekötni egy konnektort), miként a szakközepes sem jobb a gimisnél (csak mert tud, forrasztani/esztergálni/palántázni, bár kevesebb a magyar/történelem tanegysége), mert, hogy mi lesz belőlük, azt végül úgyis maguk döntik el, a helyzet adta játéktérben persze.

De ha már ez az egész felmerült bennem, elképzeltem milyen lenne, ha nem csak az ilyen agrár/műszaki/kereskedelmi/gaddnóz vonalon lenne középfokú szakképzés. Lenne mondjuk egy Lugosi Béla Szinművészeti Szakközépiskola, mely a közismereti tárgyak szordínós adagolása mellet, főleg a statisztaképzésra koncentrál. Vagy lehetne egyből Vajna Endre Szakközépiskola is. (Tudom, tudom, András, de az endi az mégis jobban magyarosítható Endrére, meg a két név történelmileg ugyanaz, ráadásul becézve mindkettő Bandi. El Bandi.)

Vagy lehetne, ilyesmi is:


"Magam például a Köldöknéző Parmenidész Filozófiai Szakközépiskolában érettségiztem, szofista tagozaton, sajnos csak négyesre. Mert bár az elméleti vizsgán a jegyem, az tök ötös lett, de a gyakorlatit azt totál megszívtam. Megkaptam azt a tételt, hogy "Dekonstruáld a világot/létezést!", én meg nem tudtam eldönteni, hogy most akkor az ősrobbanással kezdjem, vagy a nagy Manituval. A bizottság meg azt mondta, ez legfeljebb hármas, mert nem voltam elég bizonytalan."

Hülye feliratok

Ma munkába menet megláttam egy táblát egy kerítésen, amire az volt írva, hogy: GumiFaKés Kft. Ebből sejthető, hogy nyilván nem gumit, fát és kést árulnak/gyártanak/tenyésztenek/szállítanak, hisz akkor nyilvánvalóan AszfaltLekvárBoncasztal Kft-nek hívnák őket. De akkor mi is lehet, amit előállítanak és/vagy forgalmaznak? Nekem négy dolog jutott eszembe megfejtésként:

- Gumi fakés: Vagyis ez olyan, hogy a gyerekeknek nem lehet igazi kardot meg kést a kezébe adni, még játékból sem, ezért készítenek nekik fakardot, de az igazán betojt szülők még ezt is túl veszélyesnek találják, ezért vevők arra, ha a fakardot, fakést is inkább gumiból készítik. (Pocionálisan papírból hajtogatják, lásd 'papírkutya', elvégre egy kondor sem oly mogorva, ha teszkós újságból hajtogatják, meg biztosan nem eszi meg a kölköt.

- Gumifa-kés: Gumifák lemészárlására specializált eszköz, nyilván a flóra élővilágában konkurensnek számító acélmagnóliák termése, melyet a gumifák szadizására fejlesztett ki az evolúció vagy a Nagy Manitu. (Esetleg gumifából készített kés, lásd az előző pontot.)

- Gumifuck és Kft: Biztonságos bordélyház, mert a bennlakók mindent óvszerrel csinálnak, valamint cégszerűen, legálisan. Így aztán a kliens biztosnságban érezheti magát a trippertől és a rendőrségtől egyaránt, a tripperes rendőröktől meg pláne.

- KFT: GumiFaKés: az egykor ismert, de mára méltán elfeledett KFT zenekar új lemeze (vö. Red Hot Chili Peppers: BloodSugarSexMagik), melynek dalai arról szólnak, hogy a zenészek szomorúak a városban, de röhögnek rajta és nem találják a borotvájukat, amitől szomorúak, de röhögnek rajta. A záró dalban teáznak, táncolnak és nézik ahogy úszik el a dinnyehéj. Esetleg nyitnak egy bitonságos bordélyt.

Hát, lehet választani, bár a kedvenc cégtáblám még mindig az a sok évvel ezelőtt látott, amire az volt írva: JÁMBOR ÁRNYÉKOLÓK.

p.s. Mai két erős mondat, az egyiket egy kollégám mondta nekem, miszerint:

"Fúú, de rohadt büdös van! Ja, amúgy jó étvágyat!"

A másik a rádióban hangzott el, nem tudom szó szerint idézni, de a manus azt mondta, Benyovszky Móricról szólva, hogy beszét belgául is! (Én meg ismerek valakit, aki perfekt beszél osztrákul, svájciul és brazilul is! Másvalaki pedig tud argentinul, chileiül, peruiul, mehikóiul meg egy csomó nyelven, beleértve a venezuált is...)

Légitársaság-szimulátor

Olvasom, hogy a Sójomervélyz első, bár kissé koros gépe (a csodálatosan tipografált nevű A'lmos Vezér) gyakorlatilag hat órát töltött Ferihegyen (illetve a Franz Liszt International Lufthauptbahnhofon), aztán repült is vissza Angliába, ahol azóta a dinamikus növekedés jegyében dinamikusan parkol, valamint álmodik nagyot (vagy az az anyja, az emese, és ők csak simán álmos?) miközben a társaság emberi itthon liszt (ezúttal nem Ferihegy), ásványvíz, meg szilvalekvár forgalmazásába kezdenek. Repülés helyett.

Hát ez remek. Adott egy légitársaság, másfél géppel (már egy másodikat is kezdetek átfesteni), nulla darab járattal (amúgy slotok és repülési engedélyek nélkül - a legutóbbi repülésre is csak egyszeri engedélyt kaptak), ráadásul egy tádzsik társaság, a Somon Air dizánjával, piros-fehér-zöld farokfestéssel.

 

(A kép forrása az Index, ők meg a Wikipediáról szedték.)

A vicc az, hogy az illető társaság is igyekszik benyalni az államnak, a helyi főkutyának már ők az udvari szállítói, a hatból az egyik gépüket mag valamilyen vezérnek hívják... hát most akkor én vagyok a hülye, vagy ők?

Egyszóval a legújabb hángerijenervéjz még mindig egy kamunak tűnik. Azt mondják, októbertől indulnak a menetrendszerinti járatok, addig chartereznek, miközben charternek nyoma sincs (végül is gépek nélkül nehéz is lenne, mondjuk kisebb csoportokat a vezérigazgató is levihetne a kocsiján a bplgár tengerpartra), egy októberi indulás, meg hülyeség, ahogy van. Mert ugye eleve november elejétől indul a téli menetrend, egy hónapra nincs az a barom, aki ilyet tervezne, de a télire is lehet már foglalni gyakorlatilag bárhol, ők meg csak szeretnének repülni ide meg oda, London, Párizs, Amszterdam, aztán arra ébrednek, hogy a bilibe lóg a kezük. Én például szeretnék egy házat Kensigtonban, meg is tudom mutatni a képét, meg el is mondhatom, hogy jövőre tényleg megveszem, becsszó, csak előbb még gyűjtök pénzt jegyre, hogy elmenjek odáig, meg cipőre, mert a mostaniból kilóg a nagylábujjam. De ha ez meglesz, rögtön megyek a félmillió fonttal házat venni. Plusz hetente megírhatom, hogy a ház ugyan még nincs meg, de tárgyalok róla, a pénzre meg van egy komoly igéretem a Nemmondomeg Kitől.

Az üzleti terv meg titkos, nehogy lenyúlják mások, (mások= vizzer) akikkel viszon eleve nem versenyeznek, mert egész más kategóriába pozicionálják magukat,de akokr meg minek titkolózni? Ha én zöldséget árulok, akkor miért zavar, ha a szomszéd vasbolt tulajdonosa megtudja, honnan és mennyiért veszem a körtét, a karfiolt meg a karalábét, meg az egyéb, nem k betűs dolgokat?

Normális ember még mindig a konkurenciát válaasztja, különösen meert csak konkurencia van, a Falkonhangerijenmég mindig csak egy ködkép. De legalább szilvalekvárt már árulnak, kis varázsgombával az is összehozhatja a repülés élményét.

(És ha mondjuk öt év múlva ők lesznek a legsikeresebb társaság a régióban, majd nézek hülyén, de erre azért tényleg mikroszkopikus az esély. Már mint nem arra, hogy hülyén nézzek...) 

Vénai író

Azt hiszem igen tehetségtelen, vagyis minden igyekezettel együtt maximum középszar író lennék, utoljára nyolc-tíz éves korom környékén jutott eszembe ez a pálya (közvetlenül az után, hogy fájdalommal letettem a mozdonyvezető- illetve a kukás-karierről), azóta csak megélheti céllal írok. vagyis nekem nem ihlet kell csak előleg, illetve mivel ez amúgy nem divat, határidő, miszerint lapzárta. De azt legalább betartom, csak néha alkudom kicsit a cikkek határidejéről, ám kizárólag az udvariassági kereteken - és a nyomdai leadási határidőn - belül.

Pedig tényleg jó lehet írónak lenni, szabadság, alkotás, mifene, ám ugyanakkor elég vacak is, a sok gyötrődés, hogy jó-e amit az ember épp csinál, olvassa-e valaki, teccik-e nékik egyáltalán stb.

Úgyhogy leginkább hülye címekig jutok (szöveg meg nincs mögöttük, miként a kétsoros népdalaimat sem tudom soha befejezni: "Idesanyám süssön nékem gíroszt/papapammpapp tarraram papam....." és nincs tovább, ennyi), egy ilyen ma is adódott, és csak azért szövegeltem idáig, hogy leírhassam remek regénycím ötletem. A szöveg egy drogos, ám szeretnivaló bohém festőről szólna a Trainspotting stílusában, enyhe Douglas Adams-beütésekkel, a jövőben játszódna egy Franciaország cyberpunk-változatára emlékeztető bolygón, de történetet aztat nem tudok kitalálni, viszont a címe az lenne:

"Pasztellal baszd el!" - és iszonyú szellemes lenne meg provokatív, vulgárisan emelkedett, káromkodásból katedrális, ju nó. Valaki megírhatná, mert bár írni nem tudok, olvasónak elsőosztályú vagyok, nagypályás, nehézsúlyú, történelmi.

csupa nagybetűvel?

Azt hallom tegnap esete a rádióban egy váci műgyűjtőtől (esetleg a váci műgyűjtőtől), hogy "Polgármester Barátom", többször is, visszatérően. Nyilván nem nagy kezdőbetűvel mondta, de hallhatóan úgy értette, elvégre ő büszke rá, a hogy a bürgermejszter haverja, és ezt nem árt hangsúlyozni, nyilván jól jöhet még, ahogy jól jöhetett eddig is.

Nekem meg hányingerem van ettől a tempótól, hogy lassan csak az a magyar aki "Magyar!"-nak írja, hogy már a miniszerelenök is Miniszterelnök Úr (nem a megszólításban, már akkor is, ha csak simán emlegetik), nem is beszélve Házelnök Úr Őkegyelmességéről, aki különösen kényes a feudális formaságokra, persze csak akkor, ha a díszszázad épp neki tiszteleg. Ezeknek a főkutyáknak a titulusait lassan majd CSUPA NEGYBETŰVEL kell írni, akkora közjogi méltóságok ők. Ha meg egyszer nyer a mai ellenzék, majd a távozó kormány a távozó kétharmadával gyorsan kőbe véseti, hogy innneől örökre, e legalább négy évre csupa kisbetű jön, sőt a következő min.eln. automatikusan felveszi a nemecsek ernő nevet.

És amúgy a rangkórság mellett ez a hűbérúri fraternizálás, illetve a kettő keverése az igazán idegesítő. ("Misikém, akkor Polgásmeter Úrhoz hozzábaszunk egytrilliót a költségvetési tartalékból, kell neki Stadionra meg Jégcsarnokra, ez Magyar Nemzeti Magyar ügy, kérlekalássan! Alelnökhelyettes Úr is támogatja, meg a Tomikám is.")

Aztán jön az egyes szám első személy ("elintéztem, megmentettem, megoldottam, kiharcoltam - gumicsizmában szalonnáztam"), és már meg is van a Polgármester Barátom Úr, kinek nyilván ez a neve. Vagy nem, nézzen utána a halál...

Hiba a Mátrixban

Ma reggel odajöb hozzám a buszmegállóban egy valószínűtlenül alacsony és valószerűtlenül kövér öreg nő, és nekem szegezi a kérdést:
"Bocsánat, maga nem a Szerelem Jancsi véletlenül?" ("Nem én a Kejfel. Vagy a Paprika." - kellett volna válaszolnom, esetleg azt, hogy "Jee bébi jee, máj ném iz Láv. Dzsoni Láv." vagy végső esetben: "Nem, én a Gyűlölet Karcsi vagyok, vizszerelő és antagonista.")

Lefagytam egy pillantra, motyogtam valamit, és igyekeztem nem röhögni. Mert egy szerlemejancsi az szerintem vagy a farok neve egy dél-tiroli bőrnadrágos pornóban, megengedőbb értelmezésben pedig egy pufók, pucér szárnyas gyerek, hülye íjjal a kezében. Felhőn.

Mivel pedig nem vagyok egy farok (legalább is bízom benne), marad a bé verzió, és bár kövér vagyok, de pucéran nyíllal egy felhőn.... szárnyakkal... hát én inkább a pokol angyala lennék, olyasvalaki aki egy Rodriguez-féle slasherban mészárol túristákat és fűz láncot a heréikből/szemgolyóikból. Ezt viszont kihagynám.

De tényleg, lehet valakinek ilyen neve? (Most jut eszembe, lehetett sima félrehallás, Szeremlei vagy ilyesmi, de akkor min röhögtem volna?) Szóval biztos van ilyen név, ez is csak egy újabb hiba a Mátrixban. (Felkészül: Szerelem Juliska, Szerelem Csütörtök, meg Szitaszita Péntek, aki a polgármester duplán, Robinson oldalán.)

Digitális éden

Aztat harsogják egy ideje a médiákok, órisáplakitilag is nem melleseleg, hogy digitális átállás, és akinek nem nem telik a szettopboksz nevű kegytárgyra, az kaphat ingyen is az állam bácsitól (jut eszembe: az állam mifelénk elev csak bácsi lehet, sosem mutter mondjuk, bár a jó az lenne, ha egyik sem), szóval akinek szociális alapon jár, annak talán jut is.

Én meg azt nem értem, hogy a búbánatosban járna egy kütyü szociális alapon, nem pészméker ez vagy művese, nem tűnik az élet alapvető kellékének, és az emberi méltósághoz is kevés köze látszik lenni.
Lehet persze érvelni azzal, nyilván meg is teszik páran, hogy modern korunkban (atom, inkluzíve űrkorszak) ez is úgy kell, mint a levegő, valamint tudásalapú posztindusztriális társadalom meg információs szupersztráda, de ezekhez pont nincs köze. Mert aki eddig szobaantennával nézte a pártszolgaláti tévéket meg a két kereskedelmi mocskot, az épphogy kimarad mindabból amit webkettő, közösségi média, no meg a valós tájékozódás esélye. Választjat ugyanis kétféle tévés tematika közül:

- Fideszes államtitkári sajtótájékoztató/ régi magyar filmek/ focimeccs/ miseközveteítés,
- vagy Szexfaktor/Éjjel-nappal dagonya/háromfejű borjú/ Anyátok közt.

Hát, egyik sem a tudásalapú, információs társadalom talapzata, hogy kissé demagóg legyek, a derék szociálisan rászoruló választhat a politikai agymosás és a szimpla ízléstelenség között.  Mondjuk ha nekünk is lenne BBC-nk, más lenne a helyzet, annak vételét biztosítani a legszegényebbeknek ilyen szettopbokszokkal még akár vállalható is lehet a köz részéről. De ezt a hazai szemetet az én adómból nem támogassák, akinek meg a tévé a szórakozása, mégis ruházzon be havi egy rugót, hogy valami értelmeset nézhessen. Vagy egyszerűen szántsák be a magyar közmédiát és adjanak BBC-t mindenkinek, szinkronizálva meg feliratozva, ránk férne (és lenne mit, mondjuk egy hír-, egy szórakoztató, meg egy természetfilm/dokumentum csatornát, van mindegyik.)

És persze az egész legviccesebb része: aaki igényelni akar, letöltheti az űrlapot adott helyről. Nyilvánvaló, nem? Akinek a tévéje is szobaantennás, nyilván a neten intézi a dolgait. Szélessávon, wifivel, a tévéje meg azért olyan mert már nem érdekli, nem onnan tájékozódik, mondjuk akkor miért is rászorult, már hogy szociálisan?
Nyugdíjas özvegyeknek meg bonyultabb egy netes/telefonos ügyintézést megszervezni, mint besétálni a tanácsra: pedig pont erre a besétálós/sorbanállós tempóra alapul az egész.

A kutya éve

Rájöttem, hogy a kutyából pont ma három éve csináltam szobakutyát, avagy hazafuvaroztattam a kertből az állatorvossal, aki összevarta szegényt egy durva kutyaközi bunyó után, mit egy arra járó lompos és bozontos kollégával abszolvált.

Azóta a szobatársam, egy kedves öreg labrador, aki láthatóan örül annak, hogy velem/velünk lehet folytonosan, mi meg örülünk neki.

Ha fingik, ha lehányja a szőnyget, akkor is, elvégre mi sem vagyunk jobbak, ő viszont szebb. És valljuk be, őszintébb.

Nyugati égés (a Sopron-Bécs tengely)

Az emberek értelmesebbje északnak indul a kánikulában, fel a hegyekbe, hűs vízű patakok és árnyas fák társaságába. A hülyék meg mennek valami tengerpartra, ahol ugyanolyan rohadt meleg van, vagy még melegebb, viszont minden kétszer annyiba kerül, tömeg van, árnyékot meg pénzért vehet magának az ember, drágán. És a harmadik, a leghülyébb kategória, nos azok lennénk mi, akik a negyven fokban városokat néznek, hosszú buszozásokkal és vonatozásokkal kísérve, ezek között pedig lejárva a lábukat.

Vagyis: Szombathely, Sopron, Bécs, hétfőtől csütörtökig, jelentős részben Petra szépkártyájánk sérelmére, hőgutával, napszúrással és gyomorrontással súlyosbítva. És ennek ellenére jól eset...

(Na jó, mondjuk Szombathely az konkrétan nem esett jól, az enyhe napszúrásra jött az emészthetetlen, de lagalább drága rántott sajt (és tényleg emészthetetlen, pár óra múlva, mikor kihánytam, pont úgy nézett ki mint befelé, a komplett emésztőrendszerem tehetetlennek bizonyult vele szemben), úgyhogy a hétfő délután azzal telt, hogy feküdtem a szállodai szobában, és kerestem a magzati póznak azt a változatát, melyben nincs akkora hányingerem. Perta meg megbarátkozott az Angry Birds-el, mondjuk wi-fi és tévé hiányában muszáj volt neki, ha már könyvet nem hozott. (De hát könyvtáros, nyilván nem visz munkát a szabadságára.)

Sopronban nem voltam húsz plusz éve (tehát utoljára valamikor középiskolás koromban), azóta háromszor cserlődött ki a legtöbb sejtem, szóval új élmény volt. Nos, Sopron szép és élhető városnak tűnik, csak kurva meleg van ott, de ez az évszakokkal változik, legalább is így mesélik a helyiek. Én laknék is ott, de főleg télen, akkor szép lehet és nem ég le az orrom randán, meg van stílenaht, télen a német kultúra is barátságosabb.

És Bécs is szép város, de ott nem élnék, mert mindenki a ronda német nyelvet beszéli (vagy annak török akcentusát), de jó a metró, a piros villamos (csak majdnem minden megállló valamilyen gasse, hogy lehet ezt megjegyezni?), jó a Kultúrtörténeti barokk festménygyűjteménye (én valójában ezért mentem, megkaptam, persze nem konkrétan) és jó a falafel, bár olasz zsemlében adják (törökök, Bécsben - multikulti hejj!), viszont rossz a.... aaaaa.... izé. Megvan! Rossz az, hogy Bécs mégsem London!

És jó az is, hogy egyszer sem zaklattak kalauzok vagy ellenőrök arrafelé, konkrétan több mint tízezer forintot dobtam ki az ablakon vonatjegyre meg bécsi napijegyre, a kutya nem kérte egyszer sem ezeket a fecniket. Meg a normálisabb vonatkon nem csak volt légkondi de működött is, ezt a gyakorlatot a máv is átvehetné.
Mert légkondi nélkül folyamatos folyadékbevitelre volt szülségem, így is alig tartottam a lépést az izzadással. Viszont hiába volt a mindenablakos huzat, az ásványvíz nagyjából negyven fokosra hevült, kábé olyan volt, mint beleinni egy termálfürdő jakuzzijába, ha már buborékosat vettem.

És ha már újra a hőségnél tartunk: állandóan hallom, hogy Pécs milyen issszonyú mediterrán hangulatú hely. Pedig nem, a lakótelepek, a bezárt gyárak, a ronda térburkolat meg a vödörbe ültetett leanderek okán még egy város sem lett mediterrán (Kaposvár sem, itt még giccses bronzszobrok is súlyosbító tényezők). Viszont negyven fokban bármely város az, szóval Sopronnak és Bécsnek egyaránt határozottan mediterrán hangulata volt, Szombathely viszont a pokol előszobája, egyfelől mert nem is olyan jó, hely mint amilyenre főiskolás koromból emlékeztem, másfelől a fentebb emlitettek miatt.

És környezetvédelmi szempontból is rossz a hőség, ketten minimum negyven-ötven üres műanyag palackot termeltünk pár nap alatt, mennyi fát kellet ezért kivágni? (Az őskorban, merthát a műanyag azért főleg kőolaj-alapú. Illetve hány dínónak kellett meghalnia ezért?)

Szóval, amikor nem éreztem magam rosszul, jól éreztem magam, bár arra újra meg újra rácsodálkozom, hogy Petra a világ legbizonytalanabb túristája ("-Döntsük el pénzfeldobással merre menjünk! Fej vagy írás? -Nem tudom..."), a londoni utakat nyilván ezért tervezi meg aprólékosan.

(Ja és voltunk zaherban, oké Sacher, és ott ettünk a róla elnevezett tortából, meg kávéztunk, mert egyszer minden túristának meg kell ezt ejtenie Bécsben, nekem meg eddig mindig kimaradt. Jelentem a torta jó, ám túlárazott, a kávé remek de szintén. Borravalóval húsz eurót hagytunk ott két kis szelet sütiért meg két kávéért. Meg adtak vizet is, ez némileg enyhít a dolgon.)