Azt hallom tegnap esete a rádióban egy váci műgyűjtőtől (esetleg a váci műgyűjtőtől), hogy "Polgármester Barátom", többször is, visszatérően. Nyilván nem nagy kezdőbetűvel mondta, de hallhatóan úgy értette, elvégre ő büszke rá, a hogy a bürgermejszter haverja, és ezt nem árt hangsúlyozni, nyilván jól jöhet még, ahogy jól jöhetett eddig is.
Nekem meg hányingerem van ettől a tempótól, hogy lassan csak az a magyar aki "Magyar!"-nak írja, hogy már a miniszerelenök is Miniszterelnök Úr (nem a megszólításban, már akkor is, ha csak simán emlegetik), nem is beszélve Házelnök Úr Őkegyelmességéről, aki különösen kényes a feudális formaságokra, persze csak akkor, ha a díszszázad épp neki tiszteleg. Ezeknek a főkutyáknak a titulusait lassan majd CSUPA NEGYBETŰVEL kell írni, akkora közjogi méltóságok ők. Ha meg egyszer nyer a mai ellenzék, majd a távozó kormány a távozó kétharmadával gyorsan kőbe véseti, hogy innneől örökre, e legalább négy évre csupa kisbetű jön, sőt a következő min.eln. automatikusan felveszi a nemecsek ernő nevet.
És amúgy a rangkórság mellett ez a hűbérúri fraternizálás, illetve a kettő keverése az igazán idegesítő. ("Misikém, akkor Polgásmeter Úrhoz hozzábaszunk egytrilliót a költségvetési tartalékból, kell neki Stadionra meg Jégcsarnokra, ez Magyar Nemzeti Magyar ügy, kérlekalássan! Alelnökhelyettes Úr is támogatja, meg a Tomikám is.")
Aztán jön az egyes szám első személy ("elintéztem, megmentettem, megoldottam, kiharcoltam - gumicsizmában szalonnáztam"), és már meg is van a Polgármester Barátom Úr, kinek nyilván ez a neve. Vagy nem, nézzen utána a halál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése