Rájöttem, hogy a kutyából pont ma három éve csináltam szobakutyát, avagy hazafuvaroztattam a kertből az állatorvossal, aki összevarta szegényt egy durva kutyaközi bunyó után, mit egy arra járó lompos és bozontos kollégával abszolvált.
Azóta a szobatársam, egy kedves öreg labrador, aki láthatóan örül annak, hogy velem/velünk lehet folytonosan, mi meg örülünk neki.
Ha fingik, ha lehányja a szőnyget, akkor is, elvégre mi sem vagyunk jobbak, ő viszont szebb. És valljuk be, őszintébb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése