Azt hiszem igen tehetségtelen, vagyis minden igyekezettel együtt maximum középszar író lennék, utoljára nyolc-tíz éves korom környékén jutott eszembe ez a pálya (közvetlenül az után, hogy fájdalommal letettem a mozdonyvezető- illetve a kukás-karierről), azóta csak megélheti céllal írok. vagyis nekem nem ihlet kell csak előleg, illetve mivel ez amúgy nem divat, határidő, miszerint lapzárta. De azt legalább betartom, csak néha alkudom kicsit a cikkek határidejéről, ám kizárólag az udvariassági kereteken - és a nyomdai leadási határidőn - belül.
Pedig tényleg jó lehet írónak lenni, szabadság, alkotás, mifene, ám ugyanakkor elég vacak is, a sok gyötrődés, hogy jó-e amit az ember épp csinál, olvassa-e valaki, teccik-e nékik egyáltalán stb.
Úgyhogy leginkább hülye címekig jutok (szöveg meg nincs mögöttük, miként a kétsoros népdalaimat sem tudom soha befejezni: "Idesanyám süssön nékem gíroszt/papapammpapp tarraram papam....." és nincs tovább, ennyi), egy ilyen ma is adódott, és csak azért szövegeltem idáig, hogy leírhassam remek regénycím ötletem. A szöveg egy drogos, ám szeretnivaló bohém festőről szólna a Trainspotting stílusában, enyhe Douglas Adams-beütésekkel, a jövőben játszódna egy Franciaország cyberpunk-változatára emlékeztető bolygón, de történetet aztat nem tudok kitalálni, viszont a címe az lenne:
"Pasztellal baszd el!" - és iszonyú szellemes lenne meg provokatív, vulgárisan emelkedett, káromkodásból katedrális, ju nó. Valaki megírhatná, mert bár írni nem tudok, olvasónak elsőosztályú vagyok, nagypályás, nehézsúlyú, történelmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése