Azt írja az origo egy címében, hogy "A Fidesz nagy fölénnyel nyerte meg a március 15-ét", és "cikk" azzal indokol hogy ők a legtudatosabbak és a leghatékonyabbak a közösségi médiában. (A valóság ezzel szemben az, hogy nekik van pénzük erre szakosodott profikat megfizetni.)
Nade. A cím azért mindenképp röhejes, hiszen a nemzeti ünnepet egy focimeccsnek látja (ezen mondjuk nem lepődök meg, biztos Lőrinc barát cége árulta a forradalmi szotyit), méghozzá olyan focimeccsnek, amit a fészbukon játszanak, az instán meg a többin. Hát, elég érdekes világlátás, hogy egy ünnepet egyáltalán meg kell nyerni, méghozzá lájkokkal és megosztásokkal. Eddig úgy tudtam, hogy az ünnepeket megtartani kell, elvileg egy ünnep épp arról szól, hogy legalább akkor nem akarunk mindenképp meccselni egymással.
Mert akkor ki nyerte a karácsonyt? És hogyan lehet edzeni a húsvétra, és melyik rokon vagy barát nyerte meg a legutóbbi születésnapomat? Az utóbbit gondolom én, egyrészt mert az enyém (ha már az ország, a hatalom és a dicsőség nem), másrészt mert megértem, és ez is teljesítmény.
A "Médianéző Központ" nevű khmm... kormány-nyúlvány (hát, végül is ők szarták, nyilván közpénzből) "mérése" szerint ötszörös a fidesz-fölény a fészbukon, mert a pártok oldalainak március 15-ei interakciói (kedvelés, megosztás, komment) 84 százaléka a fideszé.
Ez akkora baromság, hogy sikoltozik bennem a mélyre temetett szociológus.
Először is: mennyiségi alapon ez értelmezhetetlen, hisz hogy március 15-én épp hány "interakció" van, az önmagában nem mutatja meg, hogy ebből hány kapcsolódik az alkalomhoz. Mert lehet, hogy sokan egy teljesen más témában korábban megjelent posztot kommenteltek vagy osztottak meg, meg vagy épp egymással beszélgettek egy poszt alatt, attól már szinte függetlenül.
Másodszor:a kommentek tartalma és irány is fontos lenne, mert ha egy fideszes bejegyzés alá érkezik például ötszáz komment, de ebből háromszáz lényege az, hogy "a kurva anyátokat", akkor ez egy vesztett meccs, ha már annak akarják tekinteni.
Harmadszor: valójában a kedvelések száma mérhet még talán valamit, csak ott meg nem látjuk a motivációt, egyetlen kattintás még nem mutatja meg a teccikelő felhasználó elkötelezettségét, hogy mást ne mondjak. Azaz nem mindegy hogy felületes és ingatag szimpátiából nyom valaki egy like-ot, vagy mély és aktivitásra ösztönző valódi rajongásból. Pedig ez a meccs eredménye szempontjából korántsem mindegy.
Azaz nem csak az a fontos, ki hány pofont kap és ad, hanem az is hogy mekkorákat. Mint a Blöff című filmben, mikor Brad Pitt bunyózik egy pajtában, és sok kapott pofon után csak egyet üt, de az ellenfele nem kel fel többet. Na, ez az amikor a mennyiség önmagában semmit sem jelent, csak ha átcsap minőségbe, ugyebár. De a fideszes médiagecik csupán a mennyiségre mennek, majd igyekeznek azt beállítani az egyetlen érvényes mércének.
Ez sima önbecsapás, és mint az elején is írtam, az ünnep nem verseny.
Ha az lenne, a vesztesek mi lennénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése