2019. március 5., kedd

Fegyveres szőnyegek

Fú de utáltam már gondolatát is, hogy valami közéleti témáról írjak már megint, a helyett, hogy a bolt előtt piáló bácsikon élcelődnék. De. Nem voltam boltban, se benne, se előtte, cikket írtam pénzért már megint (mármint munka után, mert az írás ugye nettó szórakozás, hepi fíling a vellneszben -amúgy majdnem, kivéve ha lapzárta). Viszont a szerény összegért ócska feleseket vásárló szakemberekhez képest a Zalkotmány Bíróság tagjai tizenkét millás terepjárókat kapnak. Na ja, nem vesznek, kapnak nekik ez jár (négykerék-meghajtással), hisz a városban közlekedni csakis terepjáróval lehet. De ha kevesebb mint tíz millió az ára, akkor lenézik az alkotmánybírót, meg köcsögözik, és az sértő, különösen egy alkotmánybírónak, aki lehet hogy bíra. Tudja fene hogy mondják, magam még nem álltam egyik előtt sem, de nem volt ügyvédem sem soha, viszont ismerek egy volt ügyészt, tehát jogilag műveltnek számítok. (Na jó, nem is ismerek, csak ismertem vala egykor, de azóta már többször beszéltünk.)

És akkor, mikor én megmentett pandabébikről akarok olvasni, vagy skóciai politikai feszültségekről, e helyett jönnek az alkotmánybírók terepjárói, pedig nekik biztos nem kell, annyi pénzért én tuti nem taxival járnék, nekem lenne egy taxim sofőrrel. De istenem, a kicsi szívük tizenmillás terepjárólól álmodik nekik, és hát annyit tesznek éjjel-nappal az országért, a nemzetért, a magyarság általános magát szarul érezésért, hogy az a minimum. Ne sajnáljuk tőlük, nekik is biztos kurva sok fontos dolguk van olyan faluvégeken, ahová nem visz aszfaltozott út, kell ahhoz a terepjáró. És egy alkotmánybíró nem mehet holmi Lada Nivával, még lenézik a faluvégi senkik, ahogy a miniszterelenök úrnak is köll a faszán puritán kolostor pár rongyos milliárddért.
Nem is sok, az iparművészeti múzeum ingyér ad hozzá antik szőnyegeket, elvégre a nép az antik szőnyegeket ugye választott képviselőin keresztül gyönyörködheti, már ha átjut a mindenféle fegyveres őrségen.

Ám legalább örül a szívem, hogy a főminiszter szép szőnyegek közt puritán. A Gundelből. Én is így csinálnám, csak rongyrázó faszfej vagyok, és a sarki aldiba  járok, meg a közeli garázsboltba. Fene az arisztokratikus manírjaimat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése