A Fekvehányás utcába sem akar eljönni az ősz. Olyan rohadt nyár van, hogy utálok kinézni is ablakon, pláne kilépni az ajtón (de persze az ablakon kilépni utálnék a legjobban). Ez a vakító napfény, meg indokolatlan huszonfok végképp megrendíti azt a hitemet, hogy a világban alapvetően rend van. Na jó, eddig sem volt az a kézzel hímzett vallásos hitem benne, de most már biztos, hogy az alapelv a káosz, ehhez képest meg minden rendezettség látszata csak illúzió, az elme trükkje.
Én mondjuk voltam ma boltban is, elvégre holnap van a Nagy Októberi évfordulója, ki tudja mikor nyitnak a bolt előtt söröző bácsik, akik nagy nyilvánosság előtt isszák le az ellenforradalmat a történelem szemétdombján. De gondoltam veszek tejet, nekem az kell a kukoricapehelyhez, ehhez képest vettem zabpelyhet, mert ugye pehely.pehely, ki bírja már észben tartani azt a sok lótápot. Mindegy is, van valami nyammognivaló reggelire, bár ma a párom is hülyén nézett, ahogy egy tálka száraz kukoricapelyhet rágcsáltam, natúrt persze, mert már csak azt szeretem, de kérem ezzel semmi baj, annak is kukoricaíze van, legfeljebb legközelebb öntök instant tejeskávét. (Pedig: natúr pehely, simán tejjel, évek óta így az igazi, de a zabfalatokat majd beáztatom forró vízbe.)
És mindez volt a hülye Nap miatt, ami csak süt, vagyis világít meg melegít egybe', mer külön nem megy neki, én meg nem találtam tőle az akciós feles tejet, és tényleg, mit adott nekünk a Nap? Életet? Hát élet ez? - És ez már nem az én kérdésem volt, hem a szögletes fejű bácsié a garázsbolt előtt, aki szerint szar a sör, akkor is ha be van hűtve, de mégsem megy a Ritzbe, mert itt jobb a társaság.
Viszont a kisbolt holnap is teljes időben üzemel, még friss zsemle is lesz, gondolom direkt a forradalmárok tiszteletére, akik így is örülnek az anyázó pékek erőfeszítésének, pedig ilyen államnemzeti ünnepen (tényleg, ez most államinak vagy nemzetinek számít-e, illetve mi a vihar a különbség a kettő között?) annyira nem fontos a zsömle. Én teljesen korrekt kaját tudok készíteni némi savanyú káposzta, liszt, só meg olaj segítségével, csak nem tudom hogy hívják. Káposztás izének leginkább, és igen forradalmi ételnek tűnik, pláne a krumplileveses elnyomáshoz viszonyítva. (Oké mondjuk káposztás táskának, de akkor kell sütőpor is a tésztába, csak hogy ne törjön bele a fogam másnap reggel.)
Ehhez képest holnap gnocchi lesz, de felém, a Fekvehányás utcában ilyenkor így elmékezünk meg a hős Garibaldiról, meg a hős valamilyen ingeseiről. Asszem vörös, vagy azok a Nem Pál Utcai Fiúk?
Mindegy is: Érted világ forr a dalom! Érted? Világforradalom! (Ez Moldova, ha jól emlékszem, de szerintem kicsit átírtam:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése