Most hogy végre nincs már hülye meleg, végre lehet a hidegre panaszkodni. Mert reggelente már hideg van, de legalább sötét, délután meg túl enyhe az idő hőmérséklete, plusz az ember szemébe süt az a rohadt nap, vagyis mindig egy adag felesleges cuccot kell magammal cipelnek. Reggel a napszemüveget kell elpakolni, mert fél hétkor tényleg viccesen festenék azt viselve, hazafelé pedig a kabátot, pulóvert, mifenét, mert bár szeretek szaunázni, de nem a 31-es buszon. Miért nem tud egyforma időjárás lenni egész nap, mondjuk egy borult napi középhőmérséklet, minimál esővel, de csak ha nem vagyok az utcán vagy két percen belül hazaérek. Olyan kellemes lenne reggel és délután, jövet-menet ugyanabba öltözni, de úgy tűnik, ahhoz meg kell várni a telet, pedig eddig azt hittem az átmeneti évszakokat kedvelem, úgy mint a tavaszt, az őszt, meg a februárt.
És nagyon úgy néz ki, cipekedni és izzadni jobban utálok mint fázni, mer reggel egy szolidabb pulóverben indultam, és csak menet közben esett le, hogy igazából a nagykabát-sálsapka-kesztyű hármasra lenne szükségem. (Oké ez négyes, de nem tudok addig számolni hat fokban, reggel hétkor, mert épp lefagynak az ujjaim, fejben meg ki a fene tudna sokáig számolni, annyi kevés fokban a reggel hánykor?)
Szóval mégsem bírom ha még elég sötétben jeges szél vágja az arcomba a... a... nos, a jeges szelet .(Tényleg ez olyan mint valami pálcikás jégkrém, mármint "jeges szelet", csak az finom, ez a hurrikán meg nem, különösen mert a szél nem csak a hideget csapja az arcomba, de faleveleket, kisebb döglött bogarakat és laposra taposott csikkeket is, bónuszként, gondolom.)
Ezért holnap kabátban megyek, még jó hogy az előrejelzés szerint délutánra 15 fok lesz, és gyakrabban kisüt a nap
Mert reggel még ez az andalító, bukolikus hangulat várható, munkába menet:
És nem a munka miatt, az nem biztos hogy lesz. Ma is az volt a fő tevékenységem, hogy beírtam magam a jelenléti ívbe reggel, aztán meg újra délután, és a kettő között igyekeztem úgy tenni , mint akinek mindjárt sürgős dolga lesz. Persze a kollégáimmal együtt, és nem mellesleg az is kiderült, hogy unatkozni együtt is unalmas. Pont mint egyedül, illetve rosszabb, mert másokat is el ell viselni, pont a legelviselhetetlenebb állapotukban. És akkor még kisütött az a kurva Nap is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése