Tévedtem az előző poszt címében, még mindig világvége van, csak már nem annyira, illetve egyre inkább tényleg jön a világmindegy. Vagy a világtökömtudja, de persze ez is a mindegy kategóriája. Nekem meg nem volt indíttatásom írni (kedvem még lett volna, ha valaki grafomán az így jár), de épp az egyre állandósulóbb magánválságom élem, és ilyenkor az embert még az sem vidítja fel, ha ikerlányok borkaiznak egy bérelt yachton az Adrián, pedig a közéletnek ez volt legfontosabb fejleménye.
Állítólag volt valami választás is közben, ahol arról szavaztak az emberek (polgárok, lakosság, populáció, ostoba tömeg - mindenkinek ízlése szerint), hogy holmi önkormányzatokban innentől ki mondja meg a frankó arról, Margitka fia lehet-e közmunkás, tanár, önkoris megrendeléseken hízó vállalkozó, vagy akár a későbbi helyi Döbrögi. Elvégre mindenki a táskájába hordja (menőbbeknek hordják) a maga mészároslőrincét, a köznevesített lehetőségét annak, hogy egyszer még neki is lehet cégbirodalma, olyan cukkerberg-szerű szinten.
Szóval ennyi a közélet, most egy kicsit mások is tapicskolhatnak a saját kis pocsojákban, esetleg lehetnek kiskakasok a szemétdombon, de csak az egyik, mert egy kakas a pocsolyában az hülyén néz ki, főleg kapirgálva.
Viszont bizony mondom tényleg jön világvége, hát Iggy Pop is hogy néz már ki?
index.hu
Oké ő már huszonöt éve is úgy festett, mint egy halni készülő heroinista, aki viszkivel öblíti a cuccot. Meg már a Trainspottingban is azt hitte Dana, a tizenhat éves csaj, hogy rég halott, és az a film '96-os... 1896-os, ahogy mostanában érzem.
De ő még legalább az a kiskakas, aki próbál kapirgálni, és az élete során elfogyasztott sok-sok tudatmódosítót a saját kemény munkájával kereste meg. Tényleg, néha pont úgy fest mint aki fiatalon sokat gyúrt, később sokat heroinozott, majd kikötött egy öntödében mint segédmunkás. De emellett még mindig énekel, elvégre a munkásdalárdáknak nagy hagyománya volt egykor, ő meg nem az a kimondottan mai csirke. (Aki ugy kapirgál, ami azért szép tőle.)
Múltkor olvastam egy beszámolót a legutóbbi pesti koncertjéről, és ott tényleg az volt a konklúzió, hogy a legtöbben azért mentek ki, hogy még egyszer utoljára lássák, pedig még igen életben van. De hát Lemmyről a Motorhead-ből sem gondolta senki, hogy már alig hetvenévesen leadja a szerelést, ha már ötven éven át láthatóan nem tudott vele kikezdeni a viszkikóla, a rengeteg cigi meg a speed. És Iggy már hetvenkettő!
Bizony mondom, ezek itt már az utolsó évek jelei, ami abból is látszik, hogy ma zabkását reggeliztem. Ebédre meg natúr kukoricapehely volt cornflakessel, izé tejjel. Meg csilis hagymaleves.
Valami nagy-nagy tüzet kéne nyitni... írta a költő, illetve nem pont ez, de ez a verzió sokkal viccesebb. És az már valami, ha valami legalább vicces.
Meg Iggy a Royal Albert Hallban. Hogy mik vannak?
Köszi. Én is visszaolvasva azért tényleg fontosnak látom, hogy a végén a Mester énekeljen, csak hogy értsük, mitől is szerethető.
VálaszTörlésLemmyről anno írtam búcsúposztot, vagy Lou Reed-ről is, de róla majd nehéz lesz, de még nem tartunk ott.