Zeneszövegkép

Ez persze hogy három szó, csak pont ebben a sorrenedben, de mégisegybe. Mer' az úgy van, hogy észrevettem magamon (máson mondjuk nehéz is lett volna), miszerint a zene az minden mozgóképnél egyre fontosabb, időnként sorsdöntő. Mert amikor félig ostoba komédiasorozatokkal múlatom az időm, és nyilván csak afféle háttértévézésként (mint épp most is), akkor direkt sokat számít a zene. Egy-egy alapvetően nem kedvelt sorozatra is rá tudok kattani, hát oké, a saját határaimon belül, ha jó a zenéje. És ezzel párhuzamosan, mások által népszerűnek mondott cuccokat sem tudok kedvelni, ha szar a zenéjük.

Avagy: prosztó hülyegyerek vagyok, mert engem kilóra megvesz egy jó főcímzene, utána azért legyen persze sztori is, illetve egy sitcomnál poénok, és onnantól magasról teszek rá hogy milyen az operatőri munka. Egy sitcom az pont nem művészfilm, ott elvárom hogy igen is nyűgözzenek le a képek (nem a hollywoodi-képregényfilmes értelemben, mert azoktól rámjön a sikongatós lábrázás), legyen bennük igazi atmoszféra meg hangulat, de csak akkor, ha ez a kettő valójában nem ugyanaz.

Mellékszál: huszonéve írogatok filmkritikákat pénzért, úgyhogy rutinból megy az hogy atmoszféra, dramaturgia, kamerakezelés meg történetvezetés, és hogy posztmodern nézőpont, eklekticizmus, a műfaji határok átlépése, miszerint Free Cinema, Nouvelle Vague, Anderson, Godard, Wenders, crossover, Scorsese, Forman, New Cinema, John Cassavetes und Tarantino. És épp ezért bírok elbizonytalanodni, hogy akkor most a hangulat meg az atmoszféra, az filmesül tényleg két külön dolog-e?

Hülye-e vagyok? Naná, de legalább nem lepődöm meg rajta, már megbékéltem a bennem lakó bölcsésszel, aki egy buszmegálló célközönségéből is meg akarja fejteni a világot, a saját életét viszont úgy menedzseli, hogy minden rendes cégtől kirúgnák érte, de legalább utál minden rendes céget.

És az a szörnyű gyanúm, hogy pont ebből a hülye-e-vagyok -ból jön, hogy engem megvesz egy jó zene is kilóra.

Meg persze az, hogy alapvetően háttértévézek, azaz ha a Már megint Malcolm című izé (csak példaként) olyan gitárriffekkel jön itt nekem zeneileg, hogy a fikusz menekülőre fogja a virágállványról, akkor nálam az már jó, úgyis írok-olvasok közben, de erre még felkapom a fejem.

Ha már valamire egyáltalán...