Zülledék Alfréd, született Fülig Frédi alapjaiban értette a világot, ha megkedvelni nem is tudta. Túl sok volt benne a pénzügyi probléma, a nemi betegség és a korán záró kocsma, és bár tisztában volt a dolgok állásával, azért biztos ami biztos alapon nem vett soha tartós tejet, és nem tartott macskát. És tényleg: ha nincs otthon macska minek a tej, és ha nincs otthon tej, mit inna a macska? Mint látható, Herr Zülledék képes volt a dolgokat összefüggéseiben szemlélni, heti rendes megvilágosodásai is többnyire ebből fakadtak.
Megvilágosodásra rendszerint délután öt és este nyolc között kerített sort, főleg Ködharapó Borbár És Melegétel Nincs nevű helyen, ahol törzsvendég, önkéntes pohárleszedő és esti szendapkomedi volt egy személyben, bár az utóbbit ő tanításnak hívta. Pontosabban "tanítás, bazmeg"-nek.
"Mától minden mától lesz, adjuk át e tegnapot a múltnak még ma" - nyilatkoztatta ki egy este a Tanítást. Pontosabban annak csak vázlatos bevezetését, mert a teljes tanítás átadásához három nagyfröccs és három kis szilva kellett, a tanítványok által fizetve, ha már Frédi Mester aszkézist fogadott.
Mikor viszont megvolt a kellő üzemanyag, a tanítás egyre sztochasztikusabb lett (kár hogy e szót nem ismerte senki, de legalább ki sem bírták volna mondani), de minél kevesebb értelmet láttak benne a megjelentek (közül a hazaindulni képtelenek), annál inkább értékelték mélységét, magasságát és egyéb szellemi kiterjedéseit. Ki mennyire szédült.
Ám eljött a nap, mert el kellett jönnie, amikor Fülig Alfréd végleg levált arról a kvázi-Rejtő hősről, aki álmaiban mindig se szeretett volna lenni. Történt ugyanis, hogy egy verőfényes téli éjszakán épp hazafelé tartott, édes kettesben jól megérdemelt delíriumos vízióival, mikor váratlanul valami váratlan történt: kijózanodott. Tudta, hogy ez nem lehet véletlen, de szándékos sem, több évtizednyi kemény munkája volt abban, hogy elkerülje e kényelmetlen helyzetet, azaz csakis valami földöntúli, temészetinneni beavatkozásról lehetett szó.
Az Égi Hatalmak, más néven a Nagy Szürkészöld Emberkék biztos úgy gondolták, ideje hogy szintet lépjen, és a brendi ízű szeszesital, amey eddig hű segítője volt a spirituális önmegvalósításban, innentől már csak akadály, ezért a józanság kártyáját bocsátották rá, vagy hogy mondják ez szerepjátékosul. Mert sok részleges tanítása (pl. "minden a kicseszett pénzről szól", "jobban esik a sör ha isszuk is, nem csak beszélünk róla" vagy a mára klasszikus "valami dánokat érzek a bűzben") után ideje lett a fogak csikorgatásának és annak, hogy minden egybe' legyen, hogy eljöjjön a megvilágosodás a Ködharapó Borbár Ésatöbbi bennfenteseinek, a Fekvehányás utca még ébren lévő lakóinak és a közelben lerobbant kamionosoknak. Is végre.
Ezért hát megállt egy misztikus percre, és némi öklendezés után stabil oldalfekvést vett fel, egyúttal (és erről csak a történelemkönyvek írtak majd fogni sokkal később egykor - de hát a kinyilatkoztatás nincs tekintettel az igeidőkre vagy a földhözragadt logikára) tudtán kívül létrehozta a Nihillel a Nirvánába gerillaegyházat, mely számos hívet gyűjtött, egymás után több este is.
Mielőtt betolták a mentőbe, az volt az utolsó üzenete követőinek (kik a sarokról figyelték):
"Most mit izgulunk itt az egész miatt, meg minden. Láthatóan szart sem ér. Isten igen is kockajátékot játszik, ami szép tőle ha már nem is létezik. De legalább nem rajtunk múlik..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése