Pofán

A pártvezér és kancellár megtartotta rendes heti igehirdetését a tévesen közrádiónak nevezett izében. Ezt a cuccot arrafelé valamiért még mindig "interjúnak" nevezik, pedig mikor a vezér szól az ő népéhez, az nem pont a polgári nyilvánosságban amúgy bevett műfaj, miként persze nem újságíró a mikrofonállvány szerepét betöltő fószer sem (tényleg, hol a szokásos régi néni?), feudális viszonyok közt maga a polgári nyilvánosság értelmezhetetlen. (Habermas bácsi az ilyesmit reprezentatív nyilvánosságnak hívta, ahol a lényeg, hogy az uralkodó időnként megmutatja magát a népnek, hogy az csodálja fényességét, okosságát és egyáltalán, hatalmas hatalmasságát.)

Nade, a heti kinyilatkoztatásban szót sem vesztegetett arra a Felcsútok Géniusza, hogy mennyi sok tanár sztrájkol már, mennyit is fenyegetnek kirúgással a tankerületi alispánok (igazából deresre húznák őket, csak annak jogáért még csapataik harcban állnak Brüsszelben), meg hogy mennyi diák szolidáris velük. Ez egyszerűen nem téma az ő fejében neki.

Mert a felcsúti jó ideje már egyslágeres sztár, van neki egy kislemeze, amin van a Szankciós dal, meg a Jönnek a migránsok, kurvára jönnek!, és ennyi, amíg nem íratnak neki újat a propagandaminisztériumban, addig nem tud mást előadni. Amúgy pedig a rajongók még bírják, mondhatni mindkét dal jól áll még a toplistákon, győztes csapaton meg ne változtass, legfeljebb akkor, ha valaki saját szólamot akar.

Úgyhogy ha a főnök bemegy a saját rádiója műsorába, akkor is csak a jól ismert számait tudja vinni, elvégre ő a hatalmi szórakoztatóiparban dolgozik, nem holmi államférfi, akinek a valósággal kell foglalkoznia. Problémákkal, feszültségekkel babrálni, érintettekkel egyeztetni, szövetségesekkel együttműködni, az mind olyan unalmas dolog, az meghagyja a hanyatló nyugati demokráciáknak, hisz mennyivel viccesebb arról posztolgatni, ahogy botot dug a küllők közé, és közben lelkesen visít, hogy kaki, pisi, fing! Fütyi! Punci! Pláne mindezt egy focimeccs szünetében... Plusz kurva jól lehet keresni vele, a családnak is.

Ez az igazi politika, nem a kibaszott unalmas tárgyalgatás, amúgy is ki volt a hülye, aki azt mondta, hogy a politika a kompromisszumok művészete? Látott az már rendes, szőrös tökű kétharmadot? Na, ugye! (Max Webernek lehetett igaza, akinek tömör definíciója szerint a politika a hatalomért folytatott harc. Pont.)

Szóval tüntessenek csak a tanárok (kormányhitű dialektusban: tüntikézzenek), majd jól pofán lesznek baszva, ha csak nem unják meg előbb, és nem mennek haza. Akkor csak kicsit lesznek pofánbaszva. Elvégre ilyen ez a popszakma.