A többé-kevésbé rejtélyes személyazonosságú Banksy is falra hányta a borsó helyett, a maga Valentin-napi üzenetét. Kétirányú családon belüli erőszak, valahol egy kelet-angliai falon, avagy tessék vigyázni a párkapcsolatokkal, mert gyakran sírás lesz a végük, és nem feltétlen a meghatottságtól.
Tudom, tudom, nem kellene ennyire kiábrándultnak lennem, csak nem megy máshogy, meg egyébként is aggódom a világ állása miatt, innentől a világ végéig. (Ami hol késik már megint?) Olvasom például, hogy Csutiék (asszem ezek nem a felcsútiék) nyaralni mennek, és bár faszom se tudja, ki a rák az a Csuti, de szétvet az ideg, hogy mi lesz ha ezek véletlenül egy akkumulátorgyárba akarnak nyaralni, hisz .
Úgy hallottam ezek veszélyes helyek, meg környezettel szennyezik a levegő vizeit, ettől aztán velük van tele a sajtó, ami egy átlagos agyatlan (és még mindig ismeretlen, guglizzon rá, akinek két anyja van) celebnek akár vonzó is lehet. D a párkapcsolatának tuti nem tesz jót.
Plusz aggódom, hogy Freddi Merkjuri már tök rég halott, és még mindig, hogy időnként leesik valami nagyobb kínai kémműhold, és mi lesz ha a sarki boltra, hogy nem láttam az idei Super Bowlt, mert nem is érdekelt, hogy a teknős valamit rágcsál az ágy alatt, és hátha valami kábel, hogy vérzik a szakállam és aggasztó módon kecsapszagú, hogy soha nem tanulok már meg portugálul kötélre mászni.
Nehéz az élet na, miközben nekem a boldogság szociálpszichológiájáról kéne cikket írom. Mindegy, megoldom, majd megnézem egymás után hat romantikus vígjáték végét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése