A világháború elkerülésének egyetlen lehetősége látszott: hívjuk máshogy! Így is lett, úgyhogy magam az Első Majdnem Globális Háború veteránja leszek, ha túlélem, ha nem, akkor viszont a hősi halottja. Még nem látom át, melyik lenne jobb, mert ugye a hősi halottakról dolgokat neveznek el, a veteránok meg tolókocsis alkoholisták lesznek, már ha nem hazudik minden film. A tolókocsi meg pont nem hiányzik.
Ugyanakkor itt a front mögött egy kicsivel, már nem is tűnik olyan rossz ötletnek a hősi halottság, csak az a rohadt életösztön ne baszkurálná folyton az embert. Emlékszem, egy világgal ezelőtt, mikor még jártam egyetemre meg ilyen helyekre csajozni, olvastam valamit a Frajd nevű pszicholélekbúvártól, hogy azért a halálösztön is elég erős. Na, az itt nincs, mikor az ember századának nagy részét a levegőből pépesíti a Luke és Leia repülőgéphordozó vadászbombázó-köteléke, akkor valahogy nem érzi magában azt a kurva nagy halálösztönt. (Amúgy a hordozótól mi kértünk légicsapást, csak nem gondoltuk, hogy külön kell szólni, hogy nem magunkra.)
De mióta állóháborúvá változott körülöttünk a világ, azóta csak a napi rutin robotpilótájával létezünk, nekem például minden nap ugyanakkor jut eszembe zuhanyozni. Zuhany persze nincs, ha lenne sem pazarolnánk rá a a vizet, de az fontos, hogy eszembe jusson, elvégre az elme fegyelme a tisztaság alapja, és hogy minden nap pontban hatkor nem zuhanyozok, az ad némi tartást a fizikai hanyatlásomnak. Ja, mert vitamin sincs, bab van zabbal, esetleg zabos bab, bár Turtletime őrvezetővel tegnap elfeleztünk egy árokban talált leveskockát. Víz nélkül fura volt elrágni, de abban legalább egyetértettünk, hogy az íze... nos, az íze az intenzív.
A hadműveletek egyébként folyamatosan zajlanak, a gond annyi, hogy egy nagyjából kétszáz méteres sávon belül, úgy hat hónapja, ezerkétszáz halott ehhez képest szerintem sok. És ez csak a mi oldalunk, hogy az ellenségből (akik most vagy a lizerinek vagy a rohadárok, nem tudom, nem olvastam mostanában híreket) mennyien vannak a közeli tömegsírban, azt tudja fene, de őszintén szólva ott már nehéz szétválogatni a kezeket a lábaktól, az egyenruhákra meg mi sem fordítunk akkora gondot, hogy megismerjük egymást haló porainkban. Meg akkor már minek?
Minden esetre holnapra várható a mindent elsöprő támadásunk, az ugyan még nem tiszta, hogy így heten hogy fogjuk megcsinálni a tartalék lőszer felével, de Grouppensmith generális üzent a Főhadiszállásról (ez valahol a Bahamákon van), hogy hisz bennünk, szóval már csak a kedvéért is meg kell csinálni a fényes győzelmet, olyan kedvesen agresszív egy pszichopata!
Majd a diadal után írok még, de most át kell kötnöm a lábszárfekélyem, nehogy ezen múljon már.
hu.wikipedia.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése