Nna, (háttal ugye nem kezdünk mondatot) megtekintettem nézni végre a Minden jót Leo Grande című filmes mozgóképet, ami háromnegyed részt egy hotelszobában játszódik, összesen két szereplővel (és csak egy harmadiknak jut érdemi szöveg egy rövid jelenetben), szóval kamaraszínházi előadásnak is vékony lenne, de mégis remekül működik filmként. Na ja, a két szereplőből az egyik Emma Thompson, aki miatt megnéztem az egész cuccot, ha ugyanis lefilmeznék ahogy ebédel, én valszeg azt is letölteném.
Itt egy elvileg 55 éves hit- és erkölcsrendészt, akarom mondani tanárt ad (nem mellesleg 63 évesen), akinek két éve meghalt a férje, a felnőtt fiát unja, a lánya meg izgalmas alak, de hülye. No és soha életében nem volt még orgazmusa. Harminc év házasság alatt sem, mindig ugyanaz a póz ugyanolyan időközönként, szóval a szexről annyit tud, hogy az mások nemi életének a része. Vagy mi is...
De némi tipródás után csak vesz magának a neten egy férfiprostit, aki okos, fiatal és szép, meg kibérel egy szobát valami puccos hotelben, és akkor kezdődik a meccs. Nem a lepedőn (ott csak később és részlegesen), hanem verbálisan, ami elég élvezetes párbeszédeket jelent, az önmagában bizonytalan (és ezért nyilván mereven rendmániás) öregedő tanerő, meg a magát kiadni nem akaró (mert magát adott helyzetben egy terméknek, szolgáltatásnak tekintő) selyemfiú között.
Lesz aztán szex is, fokozatosan, néhol megható, néhol humoros lépéseken át, és ahogy pár "randi" alatt egyre inkább elengedi magát Nancy (azaz Susan, jut eszembe: Mrs. Robinson, ha mond ez még valakinek valamit), úgy lesz egyre szabadszájúbb is, annak bizonyítékaképp, hogy ötven fölött is bepótolható, ami addig kimaradt. (Nos, nekem nincs ilyen gondom, én nagyjából életem első negyven évében úgy hatvanat éltem, de mióta a B-oldal forog, csak hányni jár belém a lélek.)
A fenti műegész egy meglepően jól megírt, remekül megszínészkedett kis darab, nem fárasztóan hosszú (azaz nem néznénk már tovább, de nem is nézzük az órát a közepétől), és a két tényleges szereplő remekül elcipeli a hátán az egészet. (Ja, a fickóról gőzöm sincs kicsoda, állítólag mindenféle sorozatokból lehetne ismerős, amiket én nem néztem, nem nézek, és jó eséllyel nem fogni nézni, de itt minden esetre rendben van.)
És akkor végezetül az indokolt Simon&Garfunkel-hivatkozás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése