Még mindig ugyanaz lenne a kedvenc állásom: elmennék egy könyvtárba olvasónak. Főállásban természetesen, és jó pénzért, épp Petrának írtam meg, hogy útleírásokat felárért vállalnék, mert azokat unom, a fantasykat meg a romantikus regényeket pedig olvassák elegen nélkülem is. Azokhoz nem kellenék profinak.
Oké, néznék filmeket is, de nem akármiket. És ja, ez idáig lehetne egy kritikus/ kulturális újságíró melója is, de én egyfelől mostanában lustább vagyok írni (pedig még űzöm) másfelől meg magammal is egyre kevésbé értek egyet, az (ön)ellentmondások meg inkább avantgárd versekben mutatnak jól. De én egy néhai értelmiségi lennék az ehhez járó sznobizmussal feleszerelve, aminek gyári kiegészítője némi nemű nagyképűség is, az "én tudom és értem jól"-paradigma jegyében.
Ha viszont csak olvasnom kellene, és nem várnák el, hogy mindenféle alakokkal könyvekről kelljen beszélgetnem, sokkal könnyebb lenne okosnak éreznem magam, hisz eleve nem szembesülnék mások véleményével. Avagy mégis lenne az a pénz, csak egyetérteni ne legyen kötelező, kulturális prostituáltként csak megjátszanám.
Ami, ha jobban belegondolok, a kereskedelmi média, meg a alja politikai propaganda lényege, szóval inkább mégse. De majd előveszek valami vastag könyvet magamnak, egy rendes, pontosabban egy tisztességes sznobnak úgyis a vastag könyv a jó könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése