Tényleg szarul indult az új év, de legalább vacakul folytatódott. Harmadik napja ülök nyakig valami lázas-taknyos köhögésesben, de ma már levittem a szemetet, sőt takarítgattam is. Hogy ez most covid vagy nemvid vagy valamivid azt tudja fene, de már unom nagyon. Hogy hiába tömöm marékszám a vitamint, állandóan megtalál valami. Most vagy az van, hogy nem kéne mínusz fokban egy pulcsiban átmenni a tényleg szomszédos postára sem, vagy vissza kéne térni a folytonos kézfertőtlenítés nemes hagyományához, de leginkább mindkettő.
Minden estre a cikkeimet legyártottam, de az elmúlt két napban leginkább csak döglöttem az ágyban vagy a fotelban, és végignéztem az össze komédiasorozatot, ami kicsit irritált csak a három komédiacsatorna kínálatából, meg azt a több órányi reklámot, ahol leginkább hamburgert, joghurtot és gyógyszert akarnak eladni nekem, nagyjából sikertelenül. Jó, gyógyszert azért vettem, meg kaptam is, meg vitamint meg visszérkenőcsöt, de így jár az, aki két kerek számmal küzd, miszerint tíz nap múlva lesz ötven. Ennyi idősen ennyi egészségügyi kiadás már nem is sok. Egy régi bon mot szerint ha az ember negyven felett arra ébred, hogy semmi baja, akkor az azt jelenti, hogy halott. Persze lehet, hogy ezt ma már ötvennel kell mondani, de ugye az is adott.
Egyébként az öregedés nem zavar, csak nem értem, úgy tíz évvel ezelőtt még huszonöt-huszonhét voltam fejben, most meg olyan harminc-harmincöt, de ehhez képest ki ez az öregember a tükörben? Az idő relatív, a világegyetem tágul, én meg nem mindig értem magam, de legalább érzem, különösen ha lázasan köhécselek A háttérben meg megy A nevem Earl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése