Túlzottan nyár van, az indokoltnál vagy szükségesnél sokkal jobban, én meg a tűző nap helyett sötét horrorokat nézek. Mert a Napba egyébként lehet nézni, csak megvakulunk tőle, a filmeknél viszont legfeljebb az agykárosodást kockáztatjuk.
Amúgy ez nem is szép verőfényes nyári idő (bár a verőfény szerintem igen plasztikus kifejezés), hanem dögletes kánikula, pokolian szar idő, ilyen értelemben maga az időjárás-horror. (Mellékszál, de milyen lehet akkor az időjáráspornó?) Szóval teljesen indokolt horrort nézni, és nem csak kompenzációs céllal, miszerint túl jó az idő, egyensúlyozzuk ki, nehogy még jó kedvünk legyen tőle, mert akinek ettől a negyven foktól jó kedve lesz az vagy mazochista, vagy nyugdíjas kohász, aki csak röhög, hogy de fiúk, a kemencék mellettihez képest ez maga a hűsölés.
Nade, a film, A félelem fészke maga annyira sablonosnak tűnt már a leírásból is, hogy muszáj volt megtekinteni. Benne halloween van épp, a falban valami kopogó szellem lakik, a szomszédban valahol meg egy kísértetház. Csináltam is egy adag pattogatott popkornot, hogy ez rémes lesz, és ezt fogom élvezni benne, nem lesz itt dráma, csak ócska klisék, de legalább lesz mihez képest kifinomultnak érezni magam, vagy legalább is az ízlésem.
Ehhez képest a műalkotás, bár hozza az elvárt sablonosságot, de közben meg kurva unalmas. Oké, az ilyen filmeknél eleve a sejtetés a lényeg, hogy húzzák az időt, meg a néző idegeit, hogy annál nagyobbat üssön a nagy csavar (de szép kép, zavar), de ez itt nem működik. 88 perc az egész, és ehhez képest idegesítően lassú, hangsúllyal azon, hogy idegesítően. Miközben nem félelmetes. Helyenként nyomasztó, néha röhejes, néha már-már majdnem kis híján drámai, de alapvetően idegesítő.
Az az alapszitu, hogy van egy kiscsávó, kissé kirekesztett (iskolatársilag zaklatott), elég magányos, meg az ő fura, passzív-agresszív mód pszichopátiás szülei, úgyhogy már nem csodálkozunk, mikor a srác előbb kopogást hall a szobája fala mögül, aztán már hangokat is. Pontosabban egy hangot, valami kislányét, aki nyilván vagy halott vagy a fiú képzeli, de talán mindkettő, engem már itt elveszített a sztori, merthogy nem érdekelt. Minden esetre a hang lesz a terapeutája, ha már igazi nem jut neki, a néző meg várja, hogy végre történjen valami, ha már a játékidő kétharmadáig csak a helyzetet vázolják az alkotók. Amit húsz percben is el lehetett volna intézni, bár lehet hogy ennyire sablonos karakterek esetén már az is sok lett volna. A szülők nyilván SS-es őrök voltak előző életükben, valamelyik koncentrációs táborban (innen a nevelési elveik), a kissrác meg egy Stockholm-szindrómás túsz, aki még anno az IRA, az ETA vagy a Vörös Hadsereg Frakció terroristái végeztek ki. Oké, lapozzunk.
screenrant.com
A nyomorult kölyöknek már az iskolája is olyan mint egy börtön, ami persze lehet, hogy felüdülés az otthonának nevezett kopár lepratelephez képest. Sötét, lepukkant, és üres. a házuk. Ahol természetesen nyikorognak az ajtók, ha már alapvető horrorelem, hogy a zsanérokat sohasem olajozzák, miként senki nem néz hátra, mikor kéne (ellenben fél percig bámul meredten bármi borzalmat a leendő áldozat, és csak aztán kezd el sikítva szaladni, persze túl későn már), a túlvilág meg rögtön a fal (ajtó, ruhásszekrény, kert vége) mögött van, közvetlenül balra le.
Itt is van elásott hulla, rohadó sütőtökök garmadája, meg ugye a hang a fal mögött, aki már nem kislány, hanem egy szörny, aki régebben persze kis szörny volt még, csak már akkor sem cuki, de legalább a srác eltitkolt, torzszülött nővére. Rádumálja Kiscsávót, hogy mérgezze meg a zakkant őseit, aztán maga is megöl néhány hívatlan vendéget, és ennyi. Visszazárják ugyan, ezúttal a pincébe, de ez mintha nem is zavarná, sátáni kacaj, függöny.
A film egybehányja gyakorlatilag az összes horrorelemet (apropó, különösen felemelő szekvencia, mikor a szülők szó szerint halálra hányják magukat), izgulni egy pillanatig sem lehet rajta, viszont mikor elindul a cselekmény (azaz az utolsó fél órában) látni nem lehet belőle túl sokat, lévén hogy mindenhol vagy sötét van, vagy sötét lesz mindjárt.
Úgyhogy egy kérdés van a A félelem fészkével (eredetiben: Cobweb, azaz Pókháló) kapcsolatban: mi a fenének kellett ezt egyáltalán megcsinálni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése