A piszkos hadviselés minisztériuma (The Ministry of Ungentlemanly Warfare), Guy Ritchie új filmje , a Piszkos tizenkettő és a Becstelen Brigantyk találkozása a boncasztalon, illetve a déltengereken, nem letagadható Casablanca beütéssel. És ismerve a rendező munkásságát, nem meglepő módon leginkább Tarantino filmjére hasonlít, amennyiben egyszerre véres-erőszakos, és vicces.
Valami olyasmi van, hogy zajlik a világháború, a harmadik előtti, és a britek sose bírják megkapni az amerikai hadisegélyeket, mert a hajókat folyton kilövik a náci tengeralattjárók az Atlanti-óceánon. Erre Churchill kitalálja, hogy akkor el kell vágni az U-Boatok utánpótlását, amihez elég elsüllyeszteni egy olasz ellátóhajót. Valahol a Nyugat-Afrika partjainál, ahol a ravasz nácik direkt egy semleges területen állomásoztatják az illető teherbárkát. (Ez mondjuk elég hülyén hangzik, hogy egyetlen hajó látja el az egész német alattjáró tengerflottát, de nem értek hozzá, meg hát ez nem egy dokumentumfilm.)
És akkor jön a piszkos tizenkettő helyett a piszkos négy (majd öt), némi segéderő, és megcsinálják, furcsa is lenne, ha nem csinálnák meg. Hogy hogyan is, azt nem részletezem, elég annyi hogy svéd halászhajónak álcázva magukat osonnak oda. A siker avagy győzelem után meg jól letartóztatja őket az eleve geciarcú tengernagy, mert az akció titkos volt ugyan, de egyúttal törvénytelen is. Aztán jön a kövér, szivarozó főminiszter, és megcsinálja belőlük a címben jelzett izét.
Az egész film meglehetősen élvezetes, tényleg Piszkos tizenkettőnek indul, és úgy is végződik (közben meg Casablanca). Dirr-durr, piff-puff, vér, robbanás, csatakiáltás és diadal, leszámítva, hogy mindenki túléli, persze csak a jó fiúk közül, a németek meghalnak mind, pontosabban majdnem. És ellentétben a Becstelen Brigantykkal, itt csak néha mondják azt, hogy ők most nácikat ölnek, miközben a lemészárolt kontingens nagyobbik fele itt is besorozott német katona, akik közül az egyesek vagy nácik, vagy nem. Amúgy a hangulata tényleg szinte egy az egyben a Tarantino-filmet idézi, kevésbé a korábbi Guy Ritchie-darabokat. (Na jó, talán a Serló Holmészekre hajaz kissé...)
Amúgy két óra tömény szórakozás, mármint annak, aki bírja a hentelős-robbantgatós cuccokat, én nem annyira, így aztán az utolsó fél órát azért kicsit untam. De a megelőző másfél óra még mindig kiad egy filmidőt, szóval részemről rendben van.
p.s. A filmben megénekelt "Postamester Művelet" egyébként tényleg megtörtént, ha nem is pontosan így, de attól ez mégy valós történeten alapuló cucc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése