1887-ben, Blainville-Crevon-ban ma született Marcel Duchamp francia művészképző, izé... képzőművész. Festőnek hónapokig kubista volt, közben egyszer (egy nizzai kirándulás idején) két és fél óráig szürrealista, embernek dadaista, buddhistának meg lusta. Alkotásainak értelme érthetetlenségükben rejlik, melyek mélyén értelmetlenséget fedezhet fel a naiv befogadó, aki persze hülye hozzá, hisz Duchamp szerint minden dolog van, és ami van az eleve érdekes, tehát értelmes róla hallgatni.
Festészetére főleg festők voltak hatással, később párizsi és brooklyni pékek, a lényeg mindig az volt, hogy ezeket a hatásokat figyelmen kívül hagyja. Művészetének egyik legnagyobb kérdése volt, hogy mi is a művészet, és hogy az övé az-e? Ki akarta ragadni a műalkotást az értelemzés hatalmából, hogy csak úgy legyen, mint teszem azt egy busz tetején felejtett fánk. Aminek ugye semmi értelme sincs, csakis mélyebb. Ami viszont nagyon zen, tekintettel arra, hogy a busz teteje elég magasan van, és pont oda nemigen tekintünk.
Így aztán festett lépcsőn lemenő templomtornyot, szomorú kávédarálót, biliárdasztalt fekete harisnyában, de megfestette Beethoven ötödik szimfóniáját is, Vivaldi modorában.
Következő festői korszakában már inkább az emberekre koncentrált. Festett aktokat fürdőkádban, akiknek csak a feje látszott ki, fürdőkádakat amikben nemrég még fürdött egy akt, fürdőkádakat mennyasszonyokkal a háttérben, de mikor megunta festést, feltalálta a ready-made művészetet.
Ennek lényege, hogy végre nem kellett csinálni semmit, csak betenni valami mindennapi tárgyat a kiállítóterembe, hogy aztán a nézők ne értsék. Ő eleve értette, hogy nem érti, de a befogadóknak komoly munka volt idáig eljutni, ha már kifizették a belépőjegyet.
Egyik leghíresebb munkája, melynek azóta is rendszeresen számos parafrázisa jelenik meg mindenféle nyilvános férfivécékben, az 1917-es Forrás:
ecolounge.hu
Méltán híres e mű, Duchamp sokat kísérletezett, mire eljutott a tökéletes megoldásig. Eredetileg a párizsi csatornahálózatot akarta kiállítani, mert érdekelte, hogy a sok szar és patkány milyen jelentésrétegeket bocsát ki magából művészeti kontextusban, de rá kellett jönnie, hogy az egész legalább 1500 kilométernyi csatornát jelent, szóval lehet, hogy nem fér be a kiállítóterembe.
Így arra gondolt egy káddugót állít ki, mellé meg egy vécélehúzó-fogantyút helyez, hátha eszébe jut róla valami a közönségnek (szorulás/hasmenés?), de később ezt is elvetette, mondván túl minimalista, és direktben konceptuális. Így jutott el „halott piszoár“ koncepciójáig, mely egyszerre idézi meg anyaméhet és az elmúlást, miközben félvakok akár egy ülve meditáló Buddhát is beleláthatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése