Rítusművesek

Olvastam egy interjút az egyik hazai főszabad-kőművessel (vagy hogy a fenébe kéne ezt elválasztani), és igazi sírva röhögős hangulatba kerültem tőle. Mert ezeket a komolykodó faszikat nem lehet nem kiröhögni, miközben - legalább is számomra - rémesen szánnivaló is az erőlködés, ahogy valami vallás nélküli vallást, valami igazi mítoszok nélküli misztikumot habosítanak maguk köré, a hülye kis rítusaikkal. De tényleg, náluk már csak a bor- meg pálinka lovagrendek a szánalmasabbak, de ők legalább rendi alapon bebasznak, ami ha nem is egy életprogram, de rekreációs tevékenységnek legalább is általános. Várom már egyébként, hogy az ásványvíz-sommelier-k (mert vannak ilyenek, komolyan) mikor alapítanak már valami rendet, ahol hülye egyentalárokban, bazi nagy érmékkel a nyakukban (mint egy alkotmánybíró) öblögetik az idei Perrier-t, és arról vitatkoznak, hogy de a 2022-es évjárat jobb volt.

Ámde a szabadkőművesekről. Van belőle brit meg francia eredetű változat, hiába no, a London-Párizs rivalizálás mocskos mancsa még közéjük is betette a lábát. A mai változata valahol a felvilágosodás korában kezdődött, bár korábban is voltak már ilyen vallásos-etikai-okkult izék, Skóciában például már a 16. században is, de a modern verzió már a szabadság, egyenlőség, testvériség, tolerancia és emberiesség mentén próbál valami identitást gombolyítani magának. Ez az öt szépen hangzó elv persze annyira általános, hogy igazából teljesen üres, biztos ezért kellenek a rítusok, a misztikus máz, a lángoló kard meg a háromszögletű oltár és az egyéb kínos külsőségek, amiknek szerintük persze mély szimbolikája van. Ja, a Ku-Klux-Klánnál is van minden barromság, igen nagyon szimbolikusan, Birodalmi Fősárkányok, lángoló kereszt, meg titkos társaságosdi, csak ők rohadék fajgyűlölők, a szabadkőművesek meg alapvetően békés alakok, jelentős jótékonykodási együtthatóval. Mondjuk ezért is aljas húzás tőlem, hogy egy bekezdésben emlegetem őket a Klánnal, de itt tényleg csak a külsőségekről van szó.

Mert az elég érthetetlen, hogy a jótékonykodáshoz, meg a világ dolgainak megbeszéléshez mi szükség van az ő röhejesen színpadias gesztusaikra? A gyerekkórház vagy a Vakok Intézete számára adakozni lehet ezek nélkül is, sőt határozottan egészségesebbnek tűnik. (Ahogy mondjuk a Rotary Klub csinálja, miközben a fentebb linkelt interjúban a hazai latinrítusú nagymester arról is beszél, hogy a Rotary azért távoli rokonuk, amolyan kőműves light.)

De ha valaki szimplán csak jótékonykodik, az önmagában nyilván nem elég menő, kellenek a titkos és misztikus, kicsit utópisztikus külsőségek. Illetve belsőségek, elvégre kerülik a nyilvánosságot, legalább is felénk még.

És az is érdekes, hogy ha valaki amúgy valami egyház mentén vallásos, mint a nyilatkozó „nagymester“, annak minek egy efféle valláspótlék? Szerintem itt két alapvető válasz lehetséges:

- Az egyik, hogy a mai intézményes (keresztény) vallások nagy része, pláne a protestánsok, már túl kevés rítussal élnek, túl puritán az egész, ezért kell valami terep, ahol ki lehet élni a rituális szükségleteket.

- Vagy éppenséggel van elég rítus a templomban (talán a katolikusoknál inkább, de a nem keresztény szcénában ott vannak rögtön a krisnások), ez pedig egy idő után függőséghez vezet, és a civil pályán is igény támad rájuk.

Ha meg valaki nem vallásos, vagy legfeljebb egyházfüggetlenül, a maga módján, akkor meg tényleg a kőszabad művesek hókuszpókuszaiban találhat rá arra, ami az esetleg benne támadó hiányt kipótolhatja. Ilyenkor a rítusoknak van valami kétségtelen mentálhigiénés haszna, mint mondjuk az Anonim Alkoholisták (Túlevők, Szerencsejáték-függők) szeánszain, amik szintén elég ritualizáltak, gondolom hogy egyben tartsák kissé a szétesni készülő személyiséget, a rítus valamiképp keretezi a létezést, ha értelmet nem is ad neki. És lehet, hogy így lesznek a szabad műkövesek is rítusfüggők. Avagy ha akarom, értem én, de ettől még kiröhögöm.