A hatalmi arrogancia, pláne egy teljhatalom, avagy a nálunk épp honos legitim önkényuralom esetében annyira nem ismer határokat, hogy manapság a Dagadt már világpolitikai tényezőnek képzeli magát. (Mint a viccbéli hangya: „Hallod elefánt, hogy dübörgünk?“)
És aki már külföldön is pofátlan, az belföldön már korlátlanul pofátlan, még az aljassági határon is messze túl.
Az aktuális aljasság szerint nem elég, hogy évek óta csesznek kifizetni az Iványi Gábor-féle Evangéliumi Testvérközösség által működtetett szociális intézmények után járó állami pénzt, meg rájuk küldték a NAV-ot, most már végignézik azt is, ahogy fizetésképtelenné válnak. Miközben azért nem tudnak fizetni, mert a méltóságos állam milliárdokkal lóg nekik, de nem utal, pedig az Európai Bíróság évekkel ezelőtt kimondta már, hogy de igenis jár nekik a támogatás, hisz állami feladatokat vállalnak át. Ilyen jelentéktelen dolgokat, mint hajléktalanellátás, idősgondozás, vagy iskolák hátrányos helyzetű gyerekeknek.
Persze pont ezek azok, amikre felcsútista elit magasról szarik, elvégre zártkörű klubokból és vadászkastélyokból ilyeneket nem is látni. Megy a kegyelmes vagy méltóságos úr sötétített ablakú merciben, felszáll a jachtra vagy a magángépre, dubajozik kicsit, vagy szerényen csak egy római vagy londoni luxushotelben múlatja az időt, persze szigorúan munkaügyben, és közben valahogy nem lát hajléktalant vagy putriban lakó gyereket. Esetleg olvas róla de nem érdekli.
A pártvezér és kancellár meg hiába játsza a falusi gyereket (nem az, sose volt igazán), magasról tesz a társadalom peremén lévőkre, hisz tőlük se pénzt, se szavazatot nemigen szerezhet (ha szavazatra esetleg van esély, akkor jön a „Zsák Krumpli Hadművelet“, de csak annyi), ő hatalomtechnikát játszik, és minél messzebb van valaki a hatalomtól, számára annál kevésbé látszik.
De most szintet lépett az Iványi elleni hadjárat, meg az intézményesített, állami cinizmus, hogy ugyanis, ha fizetésképtelenség fenyeget, akkor fél évvel előtte jelezni kell ám! Tetszett volna előre szólni, hogy ellehetetlenítjük a munkáját - mondja a magasságos Belügyminisztérium az üldözöttnek. Egyfelől tudhatnák maguktól is, hisz szándékosan teszik évek óta az ellehetetlenítést, másfelől meg szólt sokszor, kereste a rendőrminisztert személyesen is, de szóba se állt vele senki ez ügyben. És akkor van pofájuk...
A nagy kérdés persze a miért? Nos, ez a fajta bosszúhadjárat nyilván a Dagadt személyes ügye, mert ugyan miféle politikai haszna származna abból, hogy egy amúgy kis keresztény közösség vezetőjét basztatják a fodgmegjei? Ha politikai hasznot akar, akkor disznót vág, felcsútista nyugdíjasokkal pálinkázik, vagy baromságokat ordibál a rajongóknak valami színpadról, hatszázharminc pirosfehérzöld zászlóval a háttérben. Ezek bejönnek, jók a tábor egyben tartására, na de az Iványiék (és igazából személyesen Iványi) elleni vendetta? Az csak személyes kontextusban értelmezhető. Hogy egykor régen jóban voltak, talán az első két gyerekét még Iványi keresztelte meg, de mikor a felcsúti kezdett átcsúszni széljobbra, akkor lassan elváltak útjaik. És ez a mitugrász lelkész aztán többször is kritizálni merészelte őt! Ez kérem tűrhetetlen!
Aztán jött a szép új világ, és nagyjából tíz éve már ott és úgy rúg bele egykori lelki vezetőjébe ez szociopata, ahol csak teheti. És ő itt az örökös kancellár.
Az egész sztori persze csak egy kicsi, de túlzottan is jellemző szelete annak, hogy mennek a dolgok mifelénk: szarul és szánalmasan, ahogy egy önkényuralomban szoktak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése