A színház az olyan, hogy kicsit exhibicionistának, kicsit nárcisztikusnak, és meglehetősen tehetségesnek kell lenni hozzá, hogy valaki jól csinálja. Vidnyánszky Böhöm Attila legnagyobb baja az, hogy a tehetsége megvan, de a nárcizmusból nem kiskanállal mert magának, ezért egy sértődékeny kegyenc lett belőle, pedig. Így aztán maga alá gyűrte a színházi világ szinte teljes, az államtól függő szeletét, és amolyan kulturális földesúrként viselkedik. Ha meg valakiknek ez nem tetszik, azok nyilvánvalóan „.el szeretnék pusztítani ezt az intézményt ugyanazok az erők, akik 65-ben felrobbantották. Ugyanazoknak az erőknek van jogfolytonossága, gondolatfolytonossága. Ezek az erők 11 éve mást se csinálnak, csak nagyítóval néznek bennünket, és keresnek fogást rajtunk.”
Szép kis sértettséggel felütött üldözési mániája van a bácsinak, az kétségtelen. És mikor azt ATV-s műsorvezető (merthogy a fenti idézet ott röppent ki fogai kerítésén), felveti, hogy egy színésznő panaszai, vagy egy 15(!) fős tüntetés, az nem egyenló azzal, hogy felrobbantják az épületet, őt meg a szökőkútba lövik, akkor csak mantrázza tovább, hogy de éberség elvtársak, éberség, mert őtet itt most direkt ki akarják csinálni, a sötét erők, akik csak akkor boldogok, ha sátáni vigyorral az arcukon rombolhatnak végre egy jót. Úgyhogy én most akkor ideszúrok egy remek kis dalt, ami egy az egyben a Főigazgatórendezőfő Urat támogatja, úgyszólván minden sorával:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése