Holnap ülésezik a washingtoni Amerika Grétegen-ben a Béketanács, Trampli Donáld ENSZ-re sértődős projektje, aminek annyi a lényege, hogy benne legyen a nevében a béke (a Nobel-díj nem lehet, az jogvédett), és a sárgafejű, óvodás pszichopata legyen az örökös elnöke. Ha már az egybesült államoké nem lehet, pedig személyében ő maga a mindent lebíró akarat ostobasága.
És mivel a Dagadt ájultan és érdekből rajongója a jenkik wannabe királyának, természetesen ott lesz, főleg mert a hozzájuk képest normális állam- és kormányfők meg nem, azaz nem kell kínosan éreznie magát, akolmeleg lesz ott, akárki meglássa. Ezt régen elvtársias légkörnek hívták, csak nekik nincsenek elveik. Mondjuk a néhai elvtársaknak se nagyon voltak.
És a kormányhitű propagandisták élcsapata már megint menni Amerika, de ezúttal nem a döbrögivel egy gépen, mert bár a tavalyi osztálykirándulás alkalmával magukkal töltötték meg a sajtót, csak épp a magyar lakónépesség túl nagy része röhögött a gyorsan mémesedő Kegyencjáraton. És egyben szörnyülködött azon a túlmozgásos seggnyaláson, amit a főnök kis udvaroncai ottan elővezettek.
Így a kurvuló kampány véghajrájának elejének fokozódása idején (mikor rágyúrnak a bizonytalanokra), már nem merték bevállalni azt a kínosság faktort. Így a kormánymédia-ipari szegény gazdagok kisebb létszámban és külön hozzák el nekünk Amerikát. Ez utóbbi nem vicc, így reklámozzák küldetésüket, mely jelentőségében minimum a normandiai partraszállással vetekszik. Vagy a náci űrprogrammal.
Pedig az egész béketanácskodás nem több, mint Trampli új játszótere, ami kábé annyira lesz komoly szervezet, mint A Lovagok Akik Azt Mondják, Ni! Ha Donáld kacsa már nem lesz az élők sorában, vagy legalább fél lábbal még a demencia innenső partján, az egésznek se súlya, se jelentősége nem lesz már, igazából most sincs (mondom, játszótér, elvan vele Elnő Kúr), csak az ENSZ-ben nem veszik komolyan Tramplit, meg az olyan túl demokratikus (mellesleg: egy fenét!), úgyhogy feltalálta magának azt a sakkot, amiben ő van mindkét színnel, bárhová léphet, és körülötte mindenki neki szurkol, de lelkesen ám!
Jó, hát van ez így néha. Én például szerintem korunk legnagyobb gondolkodója vagyok, és egyben a magamnak alapított Főtudományos Bölcseleti Nagyonakadémia örökös (később: poszt-humusz) elnök-vezérigazgatója, tagsága, önkéntese és székhelye is egyben.
Ebben a minőségemben jöttem rá kikutatni az élet értelmét, természetesen sikerrel. Van belőle minimum hat. Az élet egyik értelme egyébként a jellemtelenségünkkel szembe nem nézés képességének kiművelése, elsősorban az önkényes képmutatás kontextusában. A többi ötöt majd az egyházi tagozatom hozza nyilvánosságra, de csakis minimum aranyfokozatú támogatóknak. Életértelmenként egymilliárd dollár a tarifa, melyet természetes a rászorulóknak ajánlok fel, elsőként rögtön magamnak, mert igen szarul állok a milliárdokkal. Egy sincs.
(És elébe menve a nemtelen támadásoknak, közlöm, hogy soha nem kábítószereztem, ez szemenszedett hazug rágalom, egyszerűen csak ismerek olyan személyeket, akik már voltak olyan buliban, ahol drogot fogyasztottam.)
Béke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése