Ma van Christopher Eccleston születésnapja, a hatvankettedik, avagy épp egy tízessel idősebb nálam, viszont sokkal jobb színész, ami én eleve nem vagyok. Viszont ő, a Guardian szerint, az 52. születésnapját egy válás meg a konstans depresszió miatt a pszichiátrián töltötte, na ezt én megúsztam, szóval ebben jobban állok, ha semmi másban nem is. Illetve tuti én vagyok a jobb szociológus, magyarul az is egy sz-betűs előadóművészeti ág, legalább is ahogy én műveltem.
Eccleston amúgy a Kilencedik Doktor (kiafene?), máig a kedvencem, nyilván azért mert azt az évadot láttam először, amiben ő szerepelt, és máig az egyetlen sorozatfüggőségemet köszönhetem neki.
De az egyik főszereplő volt Danny Boyle első filmjében, a Sekély sírhant című klasszikusban, és eljátszotta John Lennont is valamelyik DVD-men.
Pédia Wiktória szerint egész fiatalon született 1964 egy munkásosztálybeli szegletében, később a családja Alsó-Középosztályba költözött, így aztán nem az élet iskolájában tanult meg színészkedni, bár amilyen feje van néha, nem is igen árulhatna drogot a sarki kisbolt előtt, mert már a gyanús nézéséért bevinné a yard egy kis motozásra.
Amúgy saját bevallása szerint sem egy költői hősszerelmes alkat, inkább egy darabos proli, ehhez képest játszott azért sokmindent, még hollywoodi szuperhősös vackokban is kurválkodott - és ez esetben ő fogalmazott így. De nem baj, nem volt már fiatal és kellett a pénz.
Van tőle egy nekem dedikált fotó is a könyvespolcon, még a negyvenedik születésnapomra kaptam Petrától, most már tényleg meg kéne szerezni a könyvét is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése