Rémes lesz ennek a hétnek a vége, talán rémesebb, mint maga a hét. Először is péntek tizenharmadikával kezdődik, ami eleve borzasztó, annál már csak egy csütörtök 13 lenne rosszabb, már ha hinnénk a félremagyarázásoknak. Azok szerint ugyanis azért péntek, mert Jézus kereszthalála, és azért 13, mert annyian voltak előző este az utolsó vacsorán, ami egy híres Leonardo da Vinci freskó. Amit többször is leloptak az illetékes milánói kolostor faláról, és annál is többször igényelték vissza utána az áfát. Szóval ha ez a vacsorás dolog lenne a szerencsétlenség forrása, akkor csütörtök 13-tól kéne rettegni.
De a valóság ezzel szemben az, hogy a tizenhárom azért szerencsétlen, mert eredetileg ennyien voltak a hét törpe, de Hófehérke már hatot megfőzött ragunak, mire a hetediknek végre lehetősége volt elmondani, hogy ők nem vicces háziállatok, csak egy hormonzavaros, genetikailag tré beltenyészet, de rendes arcok amúgy. És hogy ennyi borssal már nem jó a törperagu, ellenben egy kis fokhagymát tehetne bele. Ha már Puki, Kuki, Töki és a többiek a bográcsban végezték, legalább egy kis fokhagymát megérdemelnének, no meg zsályát, de csak csipetnyit.
Mondjuk a kamu Jézus-sztori legalább ennyiben igaz, hogy egy vacsora a központi dráma benne.
Amúgy nem tudni, a Hófehérke-afférkor péntek volt-e aznap, igazából még nem volt feltalálva a mai értelemben vett naptár, így rendszerint csütörtököt mondtak, de annyiban nem téved az ostoba néphagyomány, hogy hat törpének tényleg az volt az utolsó vacsorája, egyúttal az első is, immár főfogásként.
Összegezve: péntek helyett csütörtök tizenharmadikától kell tartani, esetleg csütörtök hatodikától is, tekintettel a hat aradi törpe vértanúra.
És mikor végre a péntek vége eljön, máris itt a Valentin-nap, ami az apokrif egyház kalendáriumában Valentin Bálint Béla emléknapja, aki a cipőfelsőrész-készítők védőszentje is lehetne, ha hordott volna cipőt. De mikor elvégezte az istentagadás szakot a jogi karon, fogadalmat tett, hogy onnantól élete végéig papucsban fog járni, és mindig lesz rajta zokni! Mert a csupasz lábfej utálatos Isten szemében, már ha létezik, ha meg nem, a lábgomba az. Így aztán télen-nyáron papucsban járt, legfeljebb télen nem hagyta el a lakását, hisz az istentagadás amúgy is tipikus távmunkás állás, pizzát, sört és kokaint meg lehet házhoz rendelni. (Mondjuk a legendárium szerint nyáron se nagyon ment sehová, mert akkor meg túl meleg volt, ellenben ősszel és tavasszal gyakran esett, ráadásul alig harmincéves korára elszakadt a bal lábas fogadalmi papucsa.)
Magam nem ünnepeltem soha a valeninnapot, minimum 1993 óta. Előtte is csak egyszer, 1992-ben, bár csak közben jöttem rá, hogy épp azt teszem.
Aznap volt a középiskolai szalagavatóm, átmentem a középfokú szóbeli angol nyelvvizsgán, és összejöttem Erikával, igazából már másodszor, de ezúttal tartósan, és ő mondta, hogy valentinnap. Nagyon romantikus volt. De később asszem már nem volt ennek igazi jelentősége, másokkal meg még annyi se, ami jelentős megkönnyebbülés volt, mert engem se érdekelt, de legalább el se várták tőlem.
És akkor ezekről a szörnyűségekről (mint a csütörtök, a péntek meg a szombat) már nem is kell írnom a héten, mindenkinek kellemes húsvéti májusfaállítást, és bokáig érő fület kívánnék, ha lenne értelme, vagy legalább egy egész kicsit érdekelne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése