Nem látjuk menni

Tegnap volt két napja a háború. 

Kitörése négy éve.  Pontosabban az akkor már tíz éve lappangó konfliktus (vö. a Krím annektálása) felforrósodása.

És jellemző, hogy csak úgy emlegetjük: A háború. Mert a szomszédban dúl, ezért nem kell külön megnevezni, Ártunk és Ormányunk meg úgysem tud másról beszélni, nagy békességében. (Ja, a gazdaságról valahogy nagy a kuss, az egészségügy meg a szociális rendszer szót se érdemel, mondjuk utóbbi már csak nyomokban van, de az orosz olaj minden szót megér.)

A háború ellenben remek a Rettegj Magyar! kampány-zűrprogram tekintetének vonatkozásában, elvégre nehogy már hiába haljon meg az a rengeteg ember, hogy még csak egy jó kis cinikus-aljas fekete kampányt se hozzanak össze államférfiaink, az életük árán. Kár, hogy közben nem lehet beleszállni Vlagyimir  Vlagyimirovics elvtársba, még abban a nyomorult AI-videóban is valami német katona lő el idáig a második világháborúból, persze miért is ne, a propaganda szerint ebből a mostaniból lesz a harmadik. Vagy már van, a sokat látott szakértők is megosztottak a Birodalmi Nézőpont Intézetben. Mert nem egyformán gyakran nézik a moszkvai állami híradós eligazítást.

Pedig a háborús helyzet nagyon máshogy fest máshonnan nézve, miközben egy egyszerű dolog, mint a napfelkelte,  igen hasonló az erkélyen meg a parkban. A háború viszont bonyolult. Már túl azon hogy képmutató, véres, szabályokat el nem ismerő, azaz valami nagyon barlangi szinten emberi.

Lelkesnek kell lenni kölykök Moszkvában

(hvg.hu)

Nem igazán lelkes kijeviek, Nemmoszkvában

(24.hu)

Minden ellenkező híreszteléssel szemben, mi is benne vagyunk a háborúban. Elvégre a téeszelnök-alakúra öregedett pártvezér és kancellár kijelentette, hogy Ukrajna az ellenségünk, és mivel Ukrajna háborúban áll, ezért értelemszerűen velünk is. Mert az ellenség az ellenség, nem rivális, konkurens vagy másként gondolkodó, hanem valaki, akire lőni kell (mert lőni fog), úgyhogy egyelőre szimbolikusan, de így viselkednek a hazai ellenzékkel is.

Erre erősít rá Putyin elvtárs rendszeres, rituális körbenyalása, valamint a "Bot a küllők közt" paradigma alapbeállításként használata az EU-val kapcsolatban.

És maga a Felcsútok Géniusza is mondta a minap, hogy az ukránokkal "energiaháborút" vívunk épp, és gondolom a jelzős háború is háború, jelző csak azért kell hozzá, mert anélkül a másikra gondolnánk, amitől mindig békét akarnak a Párt vezetői, de mindenhol is. (Na jó, a vécén néha mást is akarnak, csak nem mindig megy könnyen.)

Persze ez a szájjal békét akarás nem kulminál érdemi tettekbe, nem is dolga az neki, ellenben ahogy még egy repülőgép sem maradt fent végleg, úgy egy háború sem tart örökké. (Ha lenne ilyen, nem tudnánk róla, hiszen az örökkévalóság többek szerint még tart, és sok van vissza belőle, addig még bármi másnak vége lehet egyszer.)

Így aztán, ha vége lesz, a felcsúti elmakoghatja, hogy ő ugye megmondta, addig akarta a békét, míg lett! Ha meg nem, majd lesz holnap, mert holnap is sokáig lesz még mindig, lásd az örökkévalóságot.

Szerintem meg földrengés lesz. Hogy pontosan hol és mikor, és milyen erős, azt majd megmondom, ha már olvastam róla, de hogy lesz, azt most is. Száz százalék, hogy igazam lesz egyszer.

Nem látom a háború végét, csak jönni.