Ma van pont 78 évesnek lenni Vincent Damon Furnier, azaz mozgalmi nevén Lenin, izé... Alice Cooper, a röhejesen horroros nemmetál poprock pápai félistene, aki - zenéjéhez hasonlóan - kemény, mint a gumicukor, sokkoló, mint egy kosztümös vígjáték, és nem mellesleg népszerű, mint aki kis híján indokoltan az.
Még mint egészen kis csecsemő született Detroit-ben, később soha sem akart orvos lenni, és ezt a szándékát következetesen végig is vitte, művészileg pedig az volt az első jelentős teljesítménye, hogy maga Frank Zappa fedezte fel. Máig nem pontosan tisztázott, hogy Alice Cooper akkor most ő vagy így hívják a zenekarát is, illetve hogy ő-e a saját zenekara, vagy mindez egyszerre igaz?
(A nevet egyébként egy ősi japán démon-szamurájtól vette, aki megszállta egy skót kádárinas lányát, és angolosított. Vincent-re.)
Az viszont tudható, hogy mivel a faterja valami prédikátor volt, és ennek megfelelő szellemben nevelték, maga is vallásos, csak nem szereti,, ha ez látszik rajta. Amúgy egységsugarú, típusos poprocksztár, aki élete egy szakaszára nemigen emlékszik, pontosabban csak arra a gyakori kínzó kérdésre, hogy mi ez a motelszoba körülötte a hol, hogy került oda, és hogyhogy nem marad egy kurva korty viszki sem tegnapról, pedig kellene, és gőze sincs, hogy honnan tud szerezni?
Így aztán pályafutása lehanyatlott, de csak hogy a kilencvenes években legyen nagy kambekk, egy ideje meg jobbára nyugdíjas, aki persze nem bír nem szerepelni, az utolsó lemeze 2023-as keltezésű, és még mindeg nem a templomi kórusban énekel.
Tizenévesen a Raise Your Fist and Yell című albumát ronggyá hallgattam, de egy jó ideje már nem. Elvégre ronggyá van. Ennek ellenére feldolgozásokban még tud érdekes lenni zenéje, mint annyi más kortársáé. Ha már egyszer ő jobban öregedett, mint az én ízlésem, amire még mindig érkeznek frissítések...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése