Ma van Gatyarohasztó Szentségtelen Boldog Jeromos emléknapja az apokrif egyház 1926-os naptárában. Ilyenkor - régi szokás szerint - az egyház hívei hülyén néznek maguk elé, hogy ki a fene lehett az a Jeromos, később pedig fahéjas szilvapudingról ábrándoznak az erkélyen, napnyugtáig. (Erkély hiányában pedig arról, hogy egyszer olyanjuk is lesz. Szilvás persze.)
De ez van, a vallási hagyományok lényege, hogy látszólag ne legyen az égvilágon semmi értelmük, mert így korholó nézéssel lehet neheztelni a másikra, hogy az micsoda egy büdös bunkó, még a szilva szimbolikáját sem ismeri, nem is beszélve a közösen hülyén nézés gyakorlatának spirituális mélységéről. Pedig a szilva nagyon is szimbolikus, még gombócpálinkát is lehet főzni belőle, de az csak Bejgliszentelőkor szoktak, mindig a Szomorúság Aratása előtt.
Az apokrif egyházban a szentek tiszteleténél csak szentek nem ismeret a fontosabb, így a gyülekezet tagjainak nem lesz kisebbrendűségi érzésük, elvégre mindenki, akit ismernek, az hozzájuk hasonló pitiáner alak, szégyellni való kis stiklikkel, de hát írva vagyon, hogy az Úr Jah a maga képére teremtette az embert, nyilván mikor épp nem volt rendes munkája. Akkor meg mit jönnek itt a szentek, hogy ők mennyivel jobbak?
Gatyarohasztó Szentségtelen Boldog Jeromos például pont abban volt jó, amit eposzi jelzője is sugall, ugyanis a hézagos feljegyzések szerint egyfelől meleg volt, mint a kályha, másfelől sosem váltott alsónadrágot, ami - mivel egy alapvetően női bányászkommunában nőtt föl a Belvárosban - nem is bírt volna túl nagy jelentőséggel. Nem volt rá igény. De legalább tiszteletre méltó se volt, így soha fel sem merült a szentté avatása, ettől viszont szinte automatikusan járt neki az emléknap az egyházi kalendáriumban, mint bárkinek, aki nem érdemelte ki az égvilágon semmivel.
Kis szépséghibának tűnik, hogy ugyanaznap még 13 657 Szentségtelen emlékét is ápolni kellene, ami persze fizikailag kivitelezhetetetlen, de hát így megy ez, ha egy vallási üzlet egyszer beindul. Jeromos amúgy benne van a maiak közül a 78 legnépszerűbben, ami nagy dicsőség, hiszen az apokrifoknál a 78 szent szám, csak már senki sem tudja, pontosan miért is.
Minden esetre a parancsolatnak megfelelően nem csinálnak neki faragott képet, minek is, mikor még az 1930-as évekből maradt fent róla egy egyházilag is elismert, fekete-fehér pornófilm. A története kanonikus változata szerint természetesen forgatás után ugyanazt a gatyát vette vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése