Kellett nekem egyszer viccből rákattintani kétszer valami ostoba horoszkópra, azóta dobálja elém az algoritmus, be vagyok hálózva tisztára tőle! (De a Tiszaparti tiszapártnak, meg a fidesz utódpártjának is megvan a telefonszámom, pedig egyiknek se adtam meg soha, de a DK-nak sem, pedig néha még a Klára is ír kampányesemest. Szerintem ezek egymás között adják-veszik az ilyesmit, a Háttérhatalom közvetítésével nagyon.)
Nade, a mai horroszkópom szerint: „Csütörtökön a jegyedben járó Nap a legjobb fényszöget kapja a Nyilas Holdtól. Ez mutatja, hogy ma gyakorlatilag bármit elérhetsz, amit kitűzöl magad elé. Fogd be a vitorládba a kedvező szeleket!“
Nos, nem járok jegyben a Nappal, olyasmi csak lányokkal fordult elő, de szigorúan és végül is házasságmentesen, valamint a Nap igazán békén hagyhatna már a rohadt fényszögeivel, mert ha süt, ilyentájt még a pofámba teszi, ahogy épp írni próbálok a fotelban a laptopon. Plusz a telibe tűző naptól nem hallom a tévés háttérzajt, pedig az fontos, egyszerűen nem tudok koncentrálni, ha csend van.
Azaz a legjobb fényszög a borult idő. Szemerkélő esővel mondjuk, mint tegnap dél körül, mikor mentem a boltba, ami előtt két nyolcvan pluszos néni épp a kormányt szidta, gondolom ők pont a fényszögeket hiányolták, hogy ilyen nyugdíjak mellett nekik már telik rá. De ennyit a Napról.
A Hold viszont egyáltalán nem nyilas, egyetlen hungarista sem ápol semmiféle Hold-kultuszt, bár Indiában vannak akik Csandrát, a Hold félistenét tisztelik, hogy jó legyen a termés miatta, és szvasztika is egy hindu napszimbólum (ami szerintők sem hold), csak később lett belőle horogkeresztény jelkép, de az a másik irányba áll, és nem közvetlen rokona a nyilaskeresztény emblémának.
Így aztán frászt se jelez azzal kapcsolatban, hogy elérhetek bármit, a Nyilas keresztje egyébként is az égtáj mind a négy irányába mutat (északra, délre, jobbra, meg le), azaz bármerre megyek dönteni, szerinte valami majd csak lesz, ami lehet akár a bármi is. Semmitmondás az egész.
Minden esetre nemsoká le akarom vinni a szemetet, de mivel korán még sötét van, a közvilágítás meg néhol inkább köz, mint világítás, ahhoz azért megvárok legalább egy-két fényszöget, aztán kitűzöm magam elé a kukát, kezemben a szemeteszacskóval. És el fogom érni, legfeljebb megfagyok a visszaúton, mint Scott kapitány, aki észak felé indult a Déli-sarkról, el is tévedt jól, mert köztudott, hogy a Déli-sarkról felfelé kell menni hosszan, és csak aztán északnak. (Egyébként is volt az a Kispál-dalszöveg, hogy „akik élnek azok délnek mennek, akik haldokolnak északnak“, és ugye Scott északnak ment...)
De ennyit a vitorlába fogott szelekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése