2026. február 21., szombat

És hózik

Nagyon bírom ezt a hópánikot, amit minden egyes alkalommal prezentál a magyar állam, úgy infrastrukturálisan mint propagandisztikus szempontból. Mert évről évre kurvára meglepődnek, ha télen hó esik, és elég pár centi, hogy katasztrófa sújtotta övezetté váljon az ország. A minap (tegnap) már az volt a hír, hogy Nyugat-Magyarországon teljesen összeomlott a közúti meg a vasúti közlekedés is, mert hát ki gondolta volna, hogy februárban hó ugyebár. A február már tavasz, nem? Mintha eddig legalább is valami óceáni-szubtrópusi éghajlaton éltünk volna, csak a gonosz háttérufó-hatalmak áttolták a Kárpát-medencét a valamelyik sarktérítő közelébe, úgyhogy most nézünk hülyén, hogy jé, hóóó!

És a tényleges balfaszkodás mellett Ártunk és Ormányunk vadul kommunikálja, hogy ők aztán nagyon komolyan veszik a dolgok megtanácskozásának sürgős szükségességét, valamint tekintetében, miközben személyesen is kiveszik részüket a havazás jelentette háborús veszélyhelyzet hárításából el.

Ennek megfelelően azonnal Operatív Törzsi Gyűlést hirdetnek, szétivott fejű nyugdíjas rendőrök és miniszteriális csinovnyikok részvételével, mert a hóhelyzet operatív törzsiséget kíván, sok kávéval, meg büféebéddel a Karmelitában. És különben is, nálunk történelmileg minden problémát is sikerült már megoldani bizottságok alakításával!
Közben meg az olyan országos jelentőségű, egyúttal hihetetlen munkabírású emberei a Pártnak, mint mondjuk Miniszterné Alexandra, maga is lapátol havat egy amúgy már letakarított járdáról, mintegy kettő-három perc hosszúságban, amíg megvan a tiktokvideóhoz az anyag. Ilyen értelemben a hólapátolás a szezonális homokzsák-pakolás, azt majd a tavaszi árvizeknél, mikor már mindenki édesbús nosztalgiával gondol vissza, hogy milyen jól nézett ki az a szép fehér hó...

De most még az van, legalább is itt felénk, hogy az éjszaka a fák ágaira fagyott hó, nagy darabokban hullik alá esni az alant parkoló autókra, úgyhogy nagyjából tízpercenként szólal meg egy-egy Suzuki (a lakótelepi Jaguar) riasztója, ami szépen ellenpontozza a nagyjából ugyanennyi időnként felzúgó mentőszirénákat. Ilyet írni még Kurtág György se tudna, pedig ő éppen száz éves.

ma kora reggel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése