Volt egyszer látva valami norvég horror-thriller cucc, a 2006-os Hideg préda (Fritt vilt), ami annyira sablonos volt, mint ide a Hold, azt' mégis kihoztak belőle valami egész jót. A sablon tényleg annyi, hogy maroknyi vegyes fiatal a hegyek között túráz, egyikük eltöri a lábát, és míg segítséget tudnak hívni, behúzódnak valami harminc éve elhagyott kis hegyi szállóba. Ahol természetesen egy pszichopata gyilkos lakik a pincében, és akkor jön a kamrahorror, mészárlós aszcendenssel, míg csak a vagány csaj éli túl, mindenki más érdekes mód belehal a gyilkosságokba, beleértve a gyilkost is, ha már a hegyek közt egy turistánál is alapfelszerelés a jégcsákány. Mondom, semmi különös, ez a sztori a „Hogyan írjuk horror-forgatókönyvet 1.“ kurzus első felében előjön, jó eséllyel A nyolcadik Alien az utas című klasszikussal illusztrálva, mert az is ugyanez, csak valami idegen bolygó helyett most a Ragyogás behavazott hotelje a zárt térben sorozatgyilkolás helyszíne.
Ehhez képest jó kis film volt, biztos mert volt egy tényleg nyomasztó atmoszférája, és bár nyilván az elején lehetett tudni, hogy ha csak egy maradhat, az Jannicke (azaz Ingrid Bolsø Berdal) lesz, aki a vagány lány, és úgy szép hogy semmi barbis nincs benne. Mert ha lesz folytatás, abban nyilván benne kell lennie.
És hát lett folytatás, két évvel később, én meg csak most láttam, mondjuk sosem kerestem, hogy létezik-e egyáltalán, igazából meg is feledkeztem róla.
De ez a folytatás legalább tényleg az, ott veszi fel a történet fonalát, ahol az első letette, a főcsaj szereplőre rátalál valaki végre, kórházba viszik, ott a rendőrök először nem hisznek neki, de aztán a tetthelyen meglesznek a hullák, ízlésesen jéggé fagyva, amiből már adódik is a második film alapkonfliktusa. Hogy ugyanis a gyilkos aki biztos pszichopata, nem biztos hogy teljesen halott (és nem is élvezi, mint Drakula), csak kómába hibernálódott, szóval egy meleg fürdő, egy bernáthegynyi rum, meg néhány sebtapasz, és újra a régi. Nincs Oslóban még, mert Jötunheimben van, ami már a skandináv mitológiában is a kő- és jégóriások otthona, bár azt hiszem nincs benne helyi kórház, mint ebben a mai, hegyek közti nemzeti parkban.
Fel is éled/élesztik, és erősebb meg gyilkosabban pszichopatább mint valaha (ja, ez van ha nem elég, hogy az ember gyilkos, de még le is gyilkolják - ez egy kisvárosi irodalomtanárból is kihozná az állatot), plusz a több szereplő egyenlő több hullával, a kórházi környezet meg szinte sikít a fokozottabb brutalitásért. Így van benne valami nagyon sötéten parodisztikus, amit részemről bírok. Például remekül kinyírják a szerelmi szálat, ami már épp bontakozna a mamakedvence fiatal rendőr, meg a nyúzott de helyes ápolónő között, elvégre elvágott torokkal már nehéz randizni, de akár csak randira hívni is bárkit.
És persze a végén megint csak az első helyszínen, a jégbe fagyott hotel alatti pincebarlangban kötünk ki, csak hogy legyen valami magyarázat a gyilkos ölési kényszerére is, ami közben egy rendőr fejt meg, egy csomó régi újságkivágásból, mi másból?.
Még mindig remek az operatőri munka (ebben az európai filmesek mérföldekkel előzik Hollywoodot), még mindig nyomasztó a hangulat, és nincs egészségtelenül túlhúzva az egész, másfél óra alatt túl is lehet esni rajta, hogy még beférjen egy Hupikék törpikék, persze csak ha van már belőle horrorváltozat, mint mondjuk a Micimackóból.
Nos, ez nem egy korszakos remekmű, még a saját műfajában sem, de egy eredeti darab, ami kicsit végre túllép a az első film szokásos slasher-kliséin, ráadásul úgy, hogy nem akar mindenáron valami nagyon természetfeletti hőbörgést beleerőltetni.
Négyes alá, leülhet.
p.s. Kiderült, hogy van egy harmadik film is, ami az első kettő utólagos előzménye, majd meglátom, hogy meglátom-e, alapvetően bírom az előzményeket, de utánaolvastam, és abban egy fogyatékos gyereket addig vernek és börtönöznek a pincébe a kedves szülők, hogy a későbbi sorozatgyilkost kel ki belőle. Háát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése