Mostanában minden reggel kávézom, feltéve hogy van itthon kávé, meg maradt még a tegnapból egy kis reggel. Elvégre egy délelőtti kávé, bár nem értelmetlen, de már felesleges, ha tízkor még életben vagyok, akkor jó eséllyel megérem a délutánt saját erőből is, koffeinmentes kávé meg nincs itthon, hogy csak az ízéért.
És talán nem is lenne jó. A cukormentes csokoládé például szar, ízre is, nem csak kinézetre, az alkoholmentes sör jó lenne, de van egy kellemetlen mellékíze, a kávémentes napközben meg természetes, hacsak el nem alszom sorbanállás közben a postán. De ott meg nem kapni főtt kávét, de még olyan bélyeget se, amit érdemes lenne nyalni.
A kávét állítólag a kecskéknek köszönhetjük, akik valahol a mai Etiópiában lelegelték valami cserje gyümölcsét, és beálltak tőle ugrálni, pontosabban a bogyók magjától. (Hiszen a kávébab nem bab, nem hüvelyes, a történetben legfeljebb a nősténykecskék azok, de persze a bakok is ugráltak.) Úgyhogy az etiópok porrá tört kávémagot kevertek el kecskezsírral, és ették fáradtság ellen.
Ennek ellenére az emberek sok helyen még egy jó darabig azt gondolták, hogy mérgező, a 18. században III. Gusztáv svéd uralgó király például meg volt győződve róla, hogy kávé veszélyes és beteggé tesz. Ennek bizonyítására rendelt el egy ikerkísérletet: egy elítélt ikerpár közül (biztos együtt csináltak valami balhét) az egyiknek naponta kávét, a másiknak pedig teát kellett innia, és várták, hogy ki hal meg bele előbb. Egyébként a kávés arc bírta tovább, persze nem biztos, hogy pont attól, de a vicces az, hogy mindketten túlélték az őket megfigyelő királyi orvost. (Ja igen, egyes források szerint eleve halálraítéltek voltak, azokon meg nem volt gáz emberkísérletezni. Így aztán ha nem is boldogan éltek, míg bele nem haltak, de éltek, ami önmagában is jelentős részsiker volt tekinthető.)
Jut eszembe, a krumpli nevű burgonyaféléről is sokáig hitték az európaiak, hogy mérgez, igazából a virágáért termesztették, mint dísznövényt, és nyilván nagyon éhesnek kellett lennie valakinek, aki először megzabálta a gumóját. És nem halt bele, csak később egy kocsmai késelésbe, pedig akkoriban még nem főztek a krumpliból vodkát, de késelni a mézsörtől is remekül lehetett.
Persze lehet, hogy egy kalandvágyó kecske volt a tettes, akit hamarosan le is vágtak, mert beleevett a virágágyásba. Úgyhogy feltálalták, akkor még nem sült krumplival, hacsak benne nem maradt egy kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése