Kakadu Péter nergazdasági külminiszter, és a Beperellek a Gecibe Klub tiszteletbeli ügyvezetője szerint, ők a mindenféle akkugyárak ügyében azért nem tartottak lakónépességi fórumokat, mert de igen is tárgyaltak a helyiekkel. Akik természetesen a „helyiek vezetői“, ilyen felcsútista polgármesterek és egyéni képviselők, velük nagyon komolyan tárgyaltak, hogy például „Figyelj Gézám, itt akkugyár lesz, te meg kussolsz, mert jövőre már nem a fiad cége nyeri az összes közbeszerzést, baszod!“
Hát igen, egy polgármesternél helyibb nincs is, ő maga esszenciálisan A Hely. Aki vele beszél, az összes helyivel beszél, miként a nép itala 12 éves Glenfiddich whisky, amit választott képviselőin keresztül fogyaszt.
Ezt amúgy egyre több bürgermájszter gondolja így, különösen ha már ciklusok óta ő a kiskakas a lokális szemétdombon, és nagyjából természetesnek veszi, hogy mára már csak szerény személye kukorékolhat.
Ezt egyesek úgy írják le, hogy maffiaállam, az uniós pénzből maguknak épített vendégházak világa, ahol az omerta, azaz a hallgatás törvénye egy szigorú bólogatási záradékkal is kiegészül, cserébe viszont mindenki lehet döbrögi a falu/város határán belül. Sőt, ez az elvárt hozzáállás, mert kell a pénz meg az erőt mutatás, a Párt számára főleg.
Szerintem viszont ez tényleg inkább egyfajta neofeudalizmus, foszladozó demokratikus díszletek között előadva. (Persze lehet, hogy a maffia is feudális, olyat még nem csináltam...) A főhatalom arroganciája lecsorog a helyi szintre is, pláne ha a kiskirályok az országos hatalmasságot érzik a hátuk mögött.
Érdekes módon a neofeudalizmust legtöbbször afféle globalizmus-kritikaként adják elő, miszerint lényege az a társadalmi-gazdasági helyzet, hogy a 21. századi kapitalizmus, főleg a technológiai szörnycégek és a globális pénzügyi rendszer működésével, a középkori hűbéri rendszerre hasonlító struktúrává alakul át.
Ebben a modellben már nincs igazi, piaci alapú verseny, a hatalom keveseké, de az koncentráltan (mert a hatalomból pénz lesz, a pénzből újabb hatalom, a kettőből meg hübrisz, amit csak még több hatalommal, azaz még több pénzzel lehet etetni. Jóllakatni nem, soha egyetlen diktátor sem érezte azt, hogy neki már elég hatalma van. Miközben a társadalom többsége növekvő kiszolgáltatottságban él, de felülről nézve nem elég nagy kiszolgáltatottságban.
Na most, nekünk ebből a neofeudál világból is van saját, hátsóudvari, provinciális változatunk, ahol az egyetlen szuverén, a fő-fő hűbérúr tényleg minden látszólagos autonómia eredője. Esetében nem a pénz okoz hatlmat, hanem a hatalom pénzt, azaz máshonnan indul az öngerjesztő mókuskerék, de vége ugyanaz: egyre több hatalom egyre több pénzzel olajozva. (Mondjuk a ruszkik felé tekintve, szó szerint is.)
A pártvezér és kancellár a komplett államot igyekszik hűbéresei hálózatává tenni, nem is sikertelenül, ezt meg ugye „mélyállamnak“ szokták hívni, nem is indokolatlanul. És a demokrácia lerohadó díszletei helyén már elkezdték építgetni azt a másikat, azt a régit. De tényleg, gondolta valaki mondjuk harminc éve, hogy mára megint főispánok állnak vármegyék élén? (Várjuk már a szolgabírókat meg csendőröket, mert egy rendes deresre húzás nélkülük nem megy.)
És akkor a Dagadt lemenőinek milliárdossá tétele se nagyon értelmezhető másként, mint dinasztiaépítésként, pedig az már Amerikának, a bazi nagy demokrácia hazájának is különösen undorító vonása, hogy például a Kennedy-klán hogy játssza el évtizedek óta a legócskább szappanoperát. Olyat, amit az óceánnak ezen a felén csak a brit királyi család tud, ők a szánalmas, jobbára pitiáner senkik, aranyozott feudális díszletek közé ragadva. A Dagadt meg nem kapta meg a Sándor-palotát, pedig 98-02 között még magának újíttatta fel.
Én meg már a rendszerváltás környékén, úgy 15-16 évesen sem értettem, mi a faszt keres egy korona egy köztársaság címerében rajta? Nos, ezt itt, amit körülöttünk építgetnek méltóságos uramék.
karengphelan.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése