Family First!

Trumpli elnök és rémes csapata meredek ívben fideszesedik, az elnök legutóbb egy áruházláncnak esett neki, mert nem rendelnek többet a lánya cégének ruháiból. Aszongyák, nem igazán fogynak ezek a cuccok, de a fehér házi agyhalottak átlátnak a szitán, tudják jól, hogy ezzel csak az elnök politikáját támadják, hisz egy elnöki politika mindig a leggyengébb és egyben legérzékenyebb ponton támadható, azaz a blézerek, kosztümök és körömcipők nemzetiztonságilag is súlyponti területén.

Trumpli bácsinak még mindig nem esett le, hogy ő hivatalosan már nem üzletember (maffiafőnök, pitiáner ügyeskedő, valóságsó-bohóc etc.) hanem egy világhatalom vezetője, az ovális iroda meg nem arra való, hogy onnan intézze a család üzleti ügyeit.

Nekünk persze itthon ismerős ez a tempó, a miniszterelnök saját lábán álló lányától (aki persze igazából a mi lábunkon áll, hiába szólunk hogy szálljon már le a tyúkszemünkről) pénztáros lőrincig. A felcsúti kisgömböcöt nagyjából három dolog érdekli: a család és a strómanok jó üzletei (de mivel nem ért az üzlethez, kénytelen közpénzzel tömni őket), a saját hatalmának szimbólumai (stadionok, limpiák, milliárdos dolgozószoba a várban) meg a hatalom édes íze, ami már önmagában kielégítő. Trumplit és kábé ezek izgatják, tojik ő a törvényhozásra, láthatóan szeretne elnöki rendeletekkel kormányozni, mint valami dél-amerikai diktátor, felhőkarcolókra és szállodákra írja ki bazi nagy betűkkel a nevét (most képzeljük el, hogy a Buckingham-palotán is lenne egy bazi nagy kivilágított felirat, hogy Windsorok, bazmeg!), meg hát itt van az Ivanka lány biznisze is ugye. Közel keleti válság, az egészségügyi rendszer válsága, klímaváltozás - ezek mind másodlagosak, ha valami buzi áruház (tényleg, milyen név már az hogy Nordstom, ez nem is rendes amerikai név, ahhoz túl halszagú) nem akar rendelni a jány kosztümjeiből, pedig remek kosztümök ezek, elnökúr is hordja őket mikor kurvákkal pisiszexel egy-egy kokainnal pörgetett moszkvai éjszakán.

Még szerencse, hogy ez az egész egy politikai támadás, így rájuk lehet küldeni a szíjájét, ami ugye egy szimpla üzleti döntésnél bonyolultabb lenne, de hogy mi a politiki azt ők mondjk meg, elvégre erre kaptak hatalmas felhatalmazást attól a hárommilióval kevesebb választótl, akik nem a Hilörire szavaztak. Így persze nem tudjuk majd meg, a Clinton-lány milyen bizniszben utazik ha egyáltalán.

(Nálunk meg a lézer jános van háborodva föl, hogy ő nem adott felhatalmazást a Heinekennek, hogy Romániában támadja a népnemzeti sört, ez lényegében ugyanaz a sztori, ő a miniszterlnökségről üzeni meg egy cégnek hogy mit csinálhat és mit nem, ráadásul külföldön. A görögök ezt a hozzáállást úgy hívták hogy hübrisz, bár miniszterünktől nem várjuk el, hogy ismerje e fogalmat. Ő valahogy megmaradt annak a sima modorú használtautó-ügynöknek, aminek mindig is mutatta magát.)