Ma mindenféle portálokon megemlékeztek arról hogy pont öt éve állt le végleg a Malév, uralkodó a kesernyés nosztalgia, igazából csak a fapadosinfo szedte össze korrektül, hogy miért is jó, hogy végre hagyták kivérezni ezt a pazarló mammutot, ami valahol tíz és húszmilliárd között fájt az adófizetőknek. Avagy ennyibe került, hogy legyen „nemzeti“ légitársaság (azért az idézőjel, mert ilyen nincs is, hogy nemzeti légitársaság, olyan van hogy „flag carrier“, de azt csak itt Észak-Balkánon fordítják nemzetinek).
És persze tényleg kiderült, hogy a Malév már rövid távon sem hiányzik igazából senkinek több helyre és olcsóbban lehet repülni mióta nincs, a gépei festése kétségtelenül decenseb volt mint a wizzair Hasfájós Barbie-stílusa, de ha valakinek ez hiányzik nézzen Lufthansa gépeket kicsit hunyorítva, majdnem olyan és ingyen van.
Egy ilyen malévnak amúgy is kábé annyi értelme van mint egy repülőgép-anyahajónak a Balatonon, jól mutat a képeslapokon, meg mutatja hogy nekünk erre is telik, bár Balatonban nem sok víz maradna mellette. (Másik ilyen zseniális ötletem - asszem már emlegettem - a teljes vasútvonalak hosszában húzódó vonatok. Nem kellenének mozdonyok, nem kopna a sín, olcsóbb lehetne a jegy, az utas meg szépen felszáll mondjuk Kaposváron a vonatra és előremegy Dombóvárig. Mindezt kedvezményes jegyárért, plusz a testmozgás is egészséges.)
Meg amúgy is utálok repülni, csak időspórolásra kell néha, de ahova nem sokkal hosszabban és kényelmesebben el lehet jutni, oda inkább nem. És persze a fapados repülés majdnem a legkényelmetlenebb, csak az a rosszabb nála, mikor valaki más lábán állok a buszon, miközben az én lábamon is áll valaki, de ha a ryanair megcsinálhatta volna az állóhelyes ötletét, behozhatták volna a repülésbe is a négyeshatos villamos életérzését. (Régen persze ez is jobb volt, csini sztyuárdeszek hozták a pezsgőt kaviáros homárral, csak épp megfizetni nem lehetett, ma meg kibírhatóak az árak, csak bírni kell a szomjúságot, mert a reptéren és pláne a fedélzeten egy nettó átlagbért kérnek egy féldecis kóláért meg egy szégyenletes szendvicsért, mégsincs luxusérzetünk. Ennyi erővel papírpénzzel is törölhetnénk feneket, az otthoni vécében legalább nincs légörvény, vagy nem úgy.)
És hát a malévozás sem volt más mint pénzzel fenéktörlés, káeurópai dubajozás, úgy mulattunk mi magyar prolik, hogy milliárdokat adtunk össze arra, hogy repülhessenek mások azzal a céggel, amivel mi sosem (jó, én gyerekkoromban egyszer oda-vissza), mi már akkor fapadossal jártunk mikor még volt Malév. Vagy vonattal, csak ott sokat kellett menni az első kocsiig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése