2017. február 1., szerda

Mind the gap!

Még mindig nagyon megy az olimpiai topic a médiában, a postán sorbanállók között valamint a 23-as buszon (egy elitista állat vagyok, a néplélek számomra leginkább a 23-as buszon tárul fel, bontakozik ki), most persze leginkább a lehetséges népszavazás okán. Mellékes, de jellemző az a momentum, ahogy a népek megtárgyalják, elmenjenek-e szavazni, mert nem nyilván nem tudják, hogy budapesti népszavazás lesz, ha lesz egyáltalán, bár igazából mindegy is, úgysem mennének el. És lássuk be egy máshol meg sem rendezett népszavazásra a legkönyebb nem elmenni, de egy máshol megrendezettet sem nehéz kihagyni, így a 23-as népének mondhatni házhoz jön a komfortérzet, nem akarják megtenni, amit amúgy sem lehet.

Nekem viszont eszembe jutott egy szempont, amit eddig valahogy senki sem hangsúlyozott (azt nem mondom, hogy fel sem merült, mert biztos igen, csak nem ezt súlytotta a hang), nevezetesen hogy pár év alatt, koncentráltan fejlesztenénk ezermilliárdokért az ország amúgy legfejlettebb régióját. Így is elég baj az, hogy az ország vízfejű (na ja, egy háromszor ekkora fővárosának készült Budapest, ami persze akkor még kisebb is volt a mostaninál), és persze máshol is van ez így, nagyjából minden ötödik svéd is Stockholmban lakik, de ettől ez még nem normális.
Biztos remek lesz az új stadionok mellé két új Duna-híd meg ötös metró (mondjuk addigra az lesz a négyes, mert a hármas  eltűnik - összedől, leég, aztán süllyed el), de közben nekem meg Kaposvárról jóval tovább tart Pestig a vonatút, mint onnan Londonig a repülés, autópálát meg felénk leginkább a tévében látni, és akkor ott van Borsod meg a Nyírség, csupa depressziós térség. 
Vagyis a limpiázás (az O- meg a Para-) az olyan, mintha  külön pénzekkel segítenénk a gazdagokat mert ők a rászorulók, őket nyomasztja a vagyonnal járó gond meg felelőség, a szegények meg úgyis megoldják valahogy, hisz lám, eddig sem haltak éhen, csak néha egy kicsit. (Tényleg, lehetne valami komoly intézményrendszer a gazdagok támogatására: luxusfüggőségben szenvedők ellátóközpontjai, Svájci szanatóriumi beutalók, Bentley betegszállító autók, és akkor majd lesz mit mutogatni, ha az egészségügy sikereiről kell beszámolni a magyaridőknek.)

Igazából egy ekkora országban nem lehetnének ilyen ordító területi különbségek, simán kiegyensúlyozottabbnak kellene lennie a gazdasági, kulturális, szociális infrastruktúrának, viszont egy olimpiarendezés még tovább mélyítené a szakadékot a közmunkán tengődő borsodi falu meg a főváros és környéke között. Odáig tehát stimmel a dolog, hogy a faluval kellene valamit kezdeni, de „a“ falu az nem az olimpiai.

Bp. 1916 - egykor.hu

Huhh, ez elég komolyra sikeredett, de majd ha ma este is seggre esem a buszmegállóban, fájdalmam majd megint humorba oldja a történelem, egy rendes forró fürdő után mindenképp.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése