Lassított személy

Harmadik napja vergődöm lázasan, de ez az első nap, hogy nem megyek be dolgozni, ennek önmagában javítania kellen a helyzetemen, de nem. Az a perverz vélekedésem, hogy jobb egészségesen részt venni a kapitalista kizsákmányolásban, mint lázasan itthon vegetálni.

Mert manapság valami belassult, kis híján növényi szinten létezem, reggel fél órámba került míg az ágytól eljutottam a fotelig és húsz perc lelki rákészülés után kerestem meg a tévé távirányítóját. (Mert csak tévézem, az olvasásra teljesen alkalmatlan vagyok, az íráshoz is, ez itt fél órája készül...) Aztán újabb fél óra után nagy erőfeszítéssel bevettem a lázcsillapítót és csekély másfél órával később már jobban is lettem, elég erőt érezve ahhoz, hogy elkészítsem a reggelim, avagy ráöntsem a tejet a kukoricapehelyre.

Így aztán a betegszabadságból csak a beteg az igaz, egyáltalán nincs az az érzésem hogy szabadságon lennék, és végre elolvashatom azt a hat könyvet amit karácsony óta halogatok, vagy kipróbálhatok néhány érdekes receptet, vagy mittomén kitalálhatok egy nagyon menő titkosírást.

Ilyesmiről szó se nem nincs, passzív-agresszív médiafogyasztásra vagyok csak alkalmas, azaz a tévén kívül a bámulok a laptopba is nagyokat, de nincs hír ami felzaklatna, generálisan kívánok a pokolba mindenkit aki mozog, lélegzik, fotoszintetizál vagy csak visszaveri a fényt, a valóság körülöttem egyetlen ragacsos masssza. A teleshop, valami sorozat, egy dokumentumfilm mind egyre megy, a takony fátyla mögül nem látok lényegi különbséget köztük, mint ahogy a hírek között is azonos súlyúnak tűnik Ápdét Norbert és a kokain vegyjele meg az hogy lesz-e olimpiaügyi népszavazás vagy államcsőd pár éven belül.

A láz összemos mindent, a dolgok egy nagy egységgé állnak össze, csak ez nem valami csillogó kristályszerkezet hanem egy gusztustalan szürkés-barnás trutymó, nem is olyan enyhe csatornaszaggal. Remélem ez nem valami megvilágosodás, mindig is szerettem volna egységben látni a világ dolgait, csak nem ilyennek, mondjuk hogy a hurrápessszimizmusom a lopakodó homloküreg-gyulladásból ered.

És még néhány megfigyelés: lehet hogy Ápdét Norbert szerint a C-vtamin a rákot is gyógyítja de nálam még placebo-hatása sincs; ágyban, párnák közt alsznak a múzsák is (no tetterő, no kreativitás); a gyógyteák csak egészségesen finomak, betegen nagyon gusztustalanok, valamint ezzel összefüggésben: ha valami rossz ízű vagy fáj, az még nem jelenti azt, hogy használ. Ami nem öl meg az nem erősebbé tesz, csak mázlista túlélővé.