Kellett nekem megint beszélgetős műsorokat hallgatnom a napi buszozás közben, megint beleszaladtam egy zenébe (mert rendes beszélgetős műsorokban időnként zene szakítja meg a dumát), csak ezzel most nem tudok mit kezdeni.
Az nyilvánvaló hogy nem tetszik, valószínűleg nincs ember a Földön, akinek ez tetszene (értsd: erre bulizna, táncolna, andalogna a lenyugvó nap fényében), egyszerűen nem olyan. Oké, a black metal is leggyakrabban csak strukturált zajnak tűnik, és az a jobbik eset ha strukturált, de itt kérem még mondanivaló is lenne. Hogy mi, azt a fene se tudja, a kicsit sem vicces Rambo Amadeus néven futó dalszerző-előadóművésznek Európával van valami baja, talán az hogy ő nincs benne. Legfeljebb annak dedikáltan kínos dalversenyében, mert eme remek darab az Ejovizijós Dalfesztivál (vagy hogy híjják) egyik pályaműve volt még a távoli és mitikus 2012-ben. Érdekes egy év volt amúgy, Londonban olimpia volt, Montenegróban (lánykori nevén: Crna Gora) meg ez:
Ez most vagy nagyon vicces, vagy nagyon nem, esetleg - és per pillanat ez a legvalószínűbb - kvantumállapotban van, azaz Schrödinger macskája egyszerre halott, és élvezi hogy nem. De ha Amadeus, akkor már inkább Falco egyen Mozartkugeln-t a videón, egy olyan párhuzamos univerzumban, ahol még nem halt meg részegen abszolvált autóbalesetben.
Az EuroNeuro zenének szar, viccnek rossz, kordokumentumnak meg tudja fene, csak azt nem értem miért hallgattam meg ma vagy négyszer. Pedig tényleg fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése