Tegnap vettem észre, szinte véletlenül, hogy ma van Lykke Li (eredetileg: Li Lykke Timotej Zachrisson - nem mintha nem lenne mindegy) születésnapja. Szóval csak hogy tiszta legyen: nem Nem Mintha Nem Lenne Mindegy születésnapja esik (és kel) mára.
Ő amúgy egy svéd énekesnő (és némileg színésznő), immár 36 éve. Vagyis dehogy, pont 36 éves, de gondolom a csecsemőkori gőgicsélését még nem számolhatjuk a zenei karrierjéhez, az nagyjából 15 éve tart, akkor jelentkezett az első EP-jével.
Nyavalygós, belassult skandináv popzenét csinál, főleg a világfájdalom jegyében, ami olyan, mintha egy Jo Nesbo-regény vagy egy Ingmar Bergman-film megzenésítése lenne. Olyan címekkel, hogy A szomorúság áldás, Kemény eső vagy az alant hallható Amíg nem vérzünk. Néha kifejezetten elektronikus prüntyögésekkel jelentkezik, amiket én nem bírok, de hát pár évvel ezelőttig Björkön kívül a skandináv nyavalygósat sem karmoltam. (Ceterum censeo: a skandinávok csináljanak sátánista black metalt. Az áll jól nekik.) A csaj apja egyébként szintén zenélt, csak ő valami punk-reggae zenekarban tolta.
De egyszer halottam őt a Tilos rádióban, és akkor valahogy eltalált ez a szplín, pedig akkoriban nem voltam fogékony rá (bezzeg mostanában), és azóta kedvelem. Illetve jobbára kedvelem, mert azért van amit nem igen bírok elviselni tőle, de ez itt például remek, még a klipje is. (Amúgy egy Kleerup művésznevű szintén svéd fickó a szerző, ő csak elénekli. Illetve dehogy csak...)
p.s. És közben rákerestem a fater zenekarára is, ami a Vag Dag (Homályos Nap) névre hallgatott, úgyhogy bonus track jelleggel ideszúrok tőlük is egy számot, ami a google fordító szerint azt a címet viseli, hogy Soha nem kapsz eleget. Hát tőlük mondjuk tényleg nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése