Mikor unom a kampányt, a járványt, a klímaváltozást (nincs is klímám) vagy épp a háborút (hát igen, bármilyen rémes is az egész, nem lehet hetekig szétlőtt házakról, meg tömegsírokról olvasni, abba is belefásul az ember), akkor rámegyek az ilyen életmód-tanácsokra, amik néha elég szórakoztatóak. Mondjuk a hüvelygomba, a szőrtelenítés, vagy a tökéletes muffin receptje még annyira sem érdekel, hogy megálljak a címnél lefelé görgetés közben, de néha kiszúrok valami súlyosabb marhaságot, amin legalább röhöghetek egyet, különösen a saját élete kontextusában.
Most egy ilyen volt a "8 teendő, amit a profi takarítók naponta elvégeznek az otthonukban" címre, és muszáj volt belenéznem. Elvégre nekem természetes a lakhatási entrópia, nem tudok annyit pakolni, vagy annyi kacatot kiszórni, hogy ne érezzem rendetlennek a lakást, miként nem tudok annyit takarítani, hogy ne találjak állandóan valami koszt, valahol, de leginkább szerteszét. (Ezért lenne jó egy lakókocsiban lakni, azt még talán át tudnám tekinteni, plusz eleve nem lehetne benne felesleges vackokat felhalmozni.)
Viszont a nyolc teendő az tényleg röhejes, ha körbenézek itthon. Meg hát a címben azt írják, hogy a "profi" takarítók, márpedig szerintem azok olyanok, akik pénzért takarítanak, mert ez a szakmájuk/megélhetésük, de hogy otthon is? És ki fizet nekik? Gondolom nem ők maguknak, az hülyén nézne ki, hanem mondjuk a velük egy háztartásban szenvedők, házastárs, gyerek, kutya, ilyesmi. Én így eleve nem lehetek profi, mert nekem nem fizetne senki azért, mert a saját lakásomat takarítom, így mondjuk nem is vagyok olyan lelkes, de hát pont ez az entrópia, azaz a rendszerekben lévő rendezetlenség lényege. Hogy takarítani bármikor lehet, kitakarítani meg gyakorlatilag lehetetlen.
Na de a teendők:
- Bevetni az ágyat: Hát, tudja fene, de én már jó ideje nem vetettem be az ágyam, nem volt kivel, egyedül alszok benne. Néha szívesen mennék bevetésre az ágyban, de így csak az ágyneműt szoktam elpakolni reggelente.
- Elpakoltatni a gyerekekkel a játékokat: Ez pipa, nálam az összes gyerek (mind a nulla) rendes, sosem hagynak szét játékokat, bár a múltkor találtam két matchboxot egy sarokban, de azt még én hagyhattam ott a nyolcvanas években. (Jut eszembe, gyakrabban kellene a sarkokban takarítani.)
- Letörölni a rozsdamentes acélgépeket: Ezt nem értem, nem tartok itthon mondjuk traktort vagy toronydarut, és ha tartanék, akkor sem lennék biztos benne, hogy rozsdamentesek. Ha viszont háztartási gépekre gondolnak, összesen van egy botmixerem ami szerintem rozsdamentes acél, mert ugye kemény, és eddig még nem rozsdásodott egyáltalán. De azt meg törölgesse a frász naponta, jó ha hetente egyszer használom.
- Tisztán tartani a mosdót: Ez OK, rendszerint domesztosszal mosok fogat, azt mindig kulturáltan szétköpködöm, miközben az orromat is tisztíccsa.
- Fertőtleníteni a gyakran használt felületeket: Mondom, domesztosz, de most hogy mondják, legközelebb a konyhapultra is köpök majd egy keveset. Meg állítólag érdemes naponta fertőtleníteni a távirányítókat, mert azt mindenki összetapogatja, folytatólagosan. Hát, ez ügyben nem érzem érintettnek magam, a teknős, meg az egyetlen túlélő szobanövényem szerintem nem szokta kapcsolgatni a tévét, bár ki tudja, a trópusi növények és szubtrópusi hüllők néha furcsa dolgokra képesek.
- Felkészülni a másnapra: Aszpirin, sok víz, alvás, így a másnap is elviselhetőbb, persze egyszerűbb nem inni. Mondjuk itt úgy értik, hogy esete pakoljuk tele a mosogatógépet, és majd reggel csak a gombot kell nyomni. Na, ez nem működik, nincs mosogatógépem, a mosógépbe meg eddig még nem mertem porcelán tányérokat pakolni. Esetleg valami rozsdamenteset... Az viszont nem tiszta, hogy miért számít profi takarítónak, aki a koszos edényeket egész éjszakára a gépben hagyja pácolódni, mert esete már lusta megnyomni a start gombot.
- Mindennek legyen meg a helye: Ez stimmel, egyszer már írtam, hogy van például a borsörlő, amit nyolc éve letettem a konyhapult egy bizonyos pontjára, és annak azóta ott van a helye, pont.
- Megszabadulni a pókhálóktól és porcicáktól: Azoktól meg szoktam szabadulni, meg az ideájuktól is, mikor szándékosan nem nézek oda, de azt viszont nem értem, hogy miért kell cicázni a sarokban megülő vegyes szöszmöszt. Nem aranyos, nem dorombol, és nem kell neki alomtálca, szóval ez nettó ostobaság.
Szóval már csak a fentiek miatt sem vagyok profi takarító, bár ép tegnap találtam ötven forintot porszívózás közben, szóval azért fizettem magamnak,de húsz perc viszonylatában azért ez nagyon szar órabérre jön ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése