Már most tele van a hócipőm töke azzal, hogy legújabban az aktuális háború kapcsán indulnak be a mindenféle hátterű hírportálok önjelölt pszichológusai. Ilyen címekkel, hogy "Mit tegyünk, ha pszichésen megvisel minket az ukrajnai háború?" Vegyetek drogot, hülyék!
De most komolyabban: Nemrég még a covid-cucc volt, ami mindenkit megviselt, előtte meg a klímaszorongás, egyéni sorstragédiákról már nem is beszélve - de a milliónyi önjelölt filmesztéta országában tízezerszám vannak autodidakta pszichológusok, akik kétezer karakterben fejtik meg a lélek rejtelmeit, gondokkal, megoldásokkal és reklámszünettel, meg stockfotókkal együtt. Amúgy utóbbiak a világ legértelmetlenebb illusztrációi, például mikor arról írnak, hogy az emberek szoronganak a háború miatt, közben meg a képen egy felső-középosztálybeli fotómodell bámul aggodalmasan a félmillás laptopjába, egy ikeás nappaliban. Ez annyira, de annyira hiteles, miszerint megragadó, hogy én is mindjárt átstrukturálom a depressziómat tőle, már csak egy dizájn-nappalit kéne lopnom hozzá,
Ez úgy van, hogy egy közeli háború miatt az emberek szoronganak. És ebben kurvára nem a szorongás a probléma, hanem a háború, azzal kellene kezdeni valamit. Na ja, ez nekünk nem megy, olyan kicsi krumplik vagyunk, de akkor meg tessék csak szorongani, elvégre van miért. És igen, az is egy érzelem, és nem, nem lehet mindig pozitívnak, boldognak, meg optimistának lenni. Egyrészt mert nem vagyunk robotok, másrészt megvilágosodott buddhista szerzetesek sem, és ha mindig minden szuper lenne, lószart se csinálnánk a világgal, csak feküdnénk a barlangunkban, hogy ez itt minden világok legjobbika.
Viszont én tényleg nem akarok itt és most pszichologizálni, de legalább van ötletem a következő szociálpszichológia cikkemhez. Ami nem kettő, hanem tízezer karakter lesz, feltéve, hogy beleférek egy részbe. És persze issszonyúúan tuddományoss!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése