Egyszer régen, sok évvel ezelőtt, és tényleg nem tudom hogy pontosan mikor, olvastam egy nagyon vicces posztot a fészbukon, amit valami középkategóriás kádéenpé-csicska írt, naná, hogy nevét azóta már a feledés jótékony homálya fedi. (Hiába no, én mindenre ennyire pontosan emlékszem, mondjuk akkor is bajban lennék, ha megkérdezné valaki, mit ebédeltem két héttel ezelőtt ilyenkor... Bár asszem, ezzel a legtöbben bajban lennének. Hisz honnan is tudnák mit ebédeltem én, mikor én sem?)
De az emlékezetes bejegyzésnek (ami naná, hogy nem sokkal később eltűnt) nem a körülményei, a szerzője vagy a dátuma volt az érdekes, hanem tartalmának mérhetetlenül sötét ostobasága.
Ugyanis akkortájt futott az aktuális Sziget reklámja, meg tele volt kiplakátolva vele a város. És derék, ám jelentéktelen nemkeresztény nemdemokrata pasas, közösségi médiailag háborodott föl azon, hogy micsoda zenekarok jönnek már megint. Valami ilyesmit írt, hogy a Sziget egy morális fekete lyuk, mert a meghívottak közt vannak őrültek, gyilkosok és hitetlenek (ó, irgalom anyja!). Mert hogy az évben jött a világ egyik legjobb ska-bandája, a Madness, meg a Killers, plusz a Faithless is. A faszinak meg nyilván ismerős lehetett valamelyik név jelentése, a másik kettőt megnézte a szótárban, és elborzadt. (Győzikéül: felborzadt, de lehet hogy szét- vagy össze-.)
Jöhetett volna még a Stranglers is (igen, The Stranglers, csak úgy hülyén fest a magyar határozott névelővel), azaz A Fojtogatók, csak hogy jobban örüljön a borzadó feje. És persze lehet még számtalan zenekar nevével(!) ijesztegetni, butaságban megőszülni készülő önkormányzati képviselőket, mint például: Sodom, Stormwitch, Vendetta, Napalm Death, mint jellegzetes metálbandák (és ha hitetlenség, akkor még a Faith No More), vagy akár a kaliforniai indie-rock zenekar, a Fuck. Ezek az igazi tömegpusztító fegyverek, no meg a tömegkommunikáció, és legújabban a közösségi média.
p.s. Aki egy banda nevétől elrémül (át-, szét- és össze-), az olvasson Boris Vian borítókat, hisz mondjuk a Köpök a sírotokra vagy az Öljünk meg minden rohadékot! című regényekbe a cím alapján már úgysem merne beleolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése