Tíz év hosszú idő, pláne főkancellárként, így néha becsúsznak hülyeségek is. Nyilván ezzel magyarázgató, hogy a Dagadt, a Felcsútok Géniusza 2015 és 2025 közötti külföldi hivatalos útjai során egyebek mellett erővágót, gáztűzhelyet, hűtőtáskát, CD-lejátszót és Miles Davis-lemezeket is beszereztek közpénzből. (Nem közbeszereztek, csak utaztak azt’ közbe szereztek.) Kommentfalakon azóta is megy a kárörvendő találgatás, hogy ezek miféle bizarr szexjátékokhoz kellettek, pedig szerintem a minielnök csak takarékos volt. Most kinek nem jön jól egy tartalék gáztűzhely? (Nekem, ötven négyzetméteren nehéz lenne hova tenni.) Az erővágó meg munkaeszköz, ha az ember erőt mutatásban dolgozik, az erőmutatásipar a diplomáciában nem nélkülözheti a nehéz fémtárgyakat, mert nem mindig elég a koki meg a saller, ha nagy a csihi-puhis pofozkodás a brüsszeli helytartótanácsban. A Dagadtnak 2015-re volt már rutinja ebben, előtte biztos csak lángost vett közkészpénzből az Adrián. (Jó, hát Lelléről kellet hozatni, de a lángos mégis csak jobb mint a rántott halszem hagymával.)
Mindenkivel előfordul az ilyesmi. Egyetemista koromban én is hoztam el söröspoharat kocsmából, pedig nem is voltam már szomjas. (Vagy éppen azért?) A bölcsészkarról meg loptam vécépapírt az albérletbe, de csak mert nem oda jártam, a szociológiai intézet akkoriban még nem volt bölcsészkari biznisz. (És jó ideje már nem az, de ennek a vécék szempontjából nincs jelentősége.)
Persze a hűtőtásákára költött pénz semmiség, de jól jellemzi az egész rendszer kibaszott kicsinyességét, hogy apróságokat is az állami költségkeret terhére vetettek maguknak, elvégre azért van állami költségkeret! El bírom kjépzenli hány “133 bátorak” felvcsútista képviselő fizetette velünk a taxit, mert bebaszott egy fogadáson, és bár ettől még hazavezetett volna, de már nem tudta hol parkolt. Vagy hány polgármester vacsorázott közpénzből a dalmáciai nyaralásán (munkavacsora kiapám, munkavacsora!), miután szintén közpénzből vett napernyőt meg gumimatracot, ha már otthon felejtette. Elvégre ők a nép egyszerű fiai/lányai, maguk a köz, tehát a közpénz az ő pénzük, bár annál azért egy fokkal lazábban költik.
Az európai politikatörténet amúgy legismertebb és szimbolikusan jelentőségő bukása még 1995-bes esett meg, ez volt hírhedt svéd „Toblerone-ügy”. Amikor is Mona Sahlin miniszterelnök-helyettes, valami tankolás után vett rúd Toblerone csokit is, a parlamenti hitelkártyájával fizetve, és később e miatt le kellett mondani. (Nem mellesleg összesen majdnem kétmillió forintnyi koronát költött magára, de ezt hosszabb idő alatt, csak pont a csokik ügye lett nyilvános. Mondjuk kétmillió a Dagadt meg a Kakadu esetében egy ebéd volt a sleppel, valami jobb helyen… A lángosképű gazdasági miniszternek meg egy szállodai éjszaka a wellnesszben, minibár-fogyasztással.)
Megyek is mindjárt a Teszkóba vagy valamelyik másik multihoz újratölteni a folyékonyszappanos flakonomat, mert közpénzhez ugyan nem férek hozzá, de a teszkó vécéje köznyilvános, csak ki kell várni, míg a helyi hajléktalanok ellopják előlem a vécépapírt. Erővágó asszem ott nincs, talán a Praktikerben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése