Reggel a buszon hallom a mögöttem ülő alulművelt banyát, amint reggel negyed hatkor (!) már teli szájjal nácul, hogy ezek a bevándorlók anarchista állatok mind, meg terroristák, táborokba kell zárni őket, aztán gázt nekik. És nincs vele egyedül, ez dehumanizáló tendencia elég általánosnak látszik, sőt sokan azt gondolják, ez valami magyar karakterjegy. Pedig a híres Milgram-kísérlet óta köztudott, hogy ez általános emberi sajátosság, az emberek nagy részében ott lapul a SS-keretlegény, csak épp nem érik olyan ingerek, amitől előjönne. Ahhoz különleges helyzet kell, stressz.
És látszólag nálunk ez épp nincs meg, hisz száz emberből kilencvenkilenc még sohasem látott élő menekültet. Csakhogy pártunk és kormányunk tett róla, hogy tartson tőlük, a gyomorforgató plakátkampánytól a kardcsörtető kerítésépítésig mindent beleadott, és mikor már tényleg túlfeszítette a húrt, akkor boldogan vízágyúzott, meg nyomta a könnygázt, gyerekek arcába is.
Az buszon állatozó némbernek igazából csak azt kellene elképzelnie, hogy az ő gyerekének tolják az arcába a könnygázt, aztán őt tapossa meg a pánikba eső tömeg, egyből lapítana benne a lelki Gestapo. Nyilván nem tűnne el, de talán kapna egy pofont Empátia Kapitánytól.
Csak hogy pártunk és kormányunk az empátiában nem erős, tényleg, ennyi szociopatát egy rakáson ritkán lehet látni, mint manapság egy kormányülésen. Ők a hisztériakeltésben, a pánikban érdekeltek, hogy aztán hős rendteremtőként léphessenek fel, a felcsúti el is mondta, hogy ő csak harc közben van elemében. Ezért van, hogy állandóan háborús metaforákban beszél még a monetáris politikáról is, harcol, megvéd, küzd és persze mindig győz, sokszor már egyes szám első személyben. Ami akár vicces is lehetne, de nem az, mert a bőrünkre megy, meg ez esetben a menekültek bőrére is, pár ezer ember nyomora láthatóan nem érdekli, ha újra a haza megmentőjének szerepében páváskodhat.
Aki vicces az a szíjártó „Ananászfej“ péter, aki mostanában napi huszonnégy órában sértődik meg és kéri magának, egyre durvuló hangnemben, nyilván van az a pont, mikor már a speed sem elég, hogy szinten tartsa magát. Így aztán a magyar diplomácia vezetője szarik a diplomatikus hangnemre, és halál faszára küldi az osztrák kancellárt, a horvát miniszterelnököt és még egy csomó fontos embert, akikkel neki munkaköri leírása szerint is jóban kellene lennie. Nyelni egyet, és ha már válaszol, akkor udvariasan, ha meg nem megy, akkor kocsmát vezessen vagy fociklubot, ott elmegy ez a stílus.
A legjobb persze az volt, mikor az az ENSZ főtitkárát oktatta ki, nem kis fölényességgel, mert hát valóban, hol is van egy ENSZ-főtitkár egy semmihez sem értő fideszes karrieristához képest. Ban Ki Mun nyilván azóta is álmatlanul forgolódik éjszakánként, azon rágódva, hogy most akkor mondjon le, vagy elég ha csak nyilvánosan megkorbácsolja magát, a felcsúti oltárképe előtt? (Ilyen egyébként számos orbán-rajongó néni komódján, szekrénysorán, kredencén található, nagyon vicces képeket lehet találni a neten...)
Mindenesetre ezek a csávók annyira szánalmasak (és buta módon próbálnak számításból gonoszkodni), hogy még az amúgy tragikus események közepette is visznek némi abszurd humort az életünkbe. Pedig jobb lenne, ha azt a nagy arcukat vinnék valahová jó messzire, én Szíriát ajánlanám, ott most igen jól lehet harciasnak lenni.
Biztos a kormánypropaganda a ludas, már ami az emberek -khm- ellenérzéseit illeti?
VálaszTörlésNem védem őket, nem is érdekel mit szövegelnek ( igyekszem legalábbis ). De ide Ausztriába aligha ér el a propaganda szava, mégis van bőven ellenérzés.
Szeretném hinni, hogy az emberek nem maguktól elutasítóak.
Nem csak, nyilván, de hány embernek van konkrét, miszerint személyes tapasztalata menekültekkel? Nekem sincs, Kaposváron ez nehéz is lenne, de akkor honnan a sok negatív idólum az emberek fejében? Hát kívülről, miszerint előítélet. A propaganda csak ráerősít, és pont arra, amire nem kellene, elemi félelem az idegentől plusz kevés tudás plusz nettó uszítás, ez együtt sok lehet.
VálaszTörlésÉs itt tényleg fontos, ki töltötte azt az utolsó cseppet a méregpohárba...
Én migráns vagyok. Nincs a homlokomra írva és ha megszólalok, akik nem ismernek azt gondolják német vagyok. És nem szeretnek, távolságot tartanak, mert _idegen_ vagyok.
VálaszTörlésEgy kisváros mellett élünk, több történetem van a szomszédos városból ideköltözött, majd vendéglőt nyitott _romantikusokról_, akiket másfél két év alatt ellehetetlenített a városiak magatartása. Ignorálták az éttermeket, azok meg megfulladtak. Mert ők is _idegenek-. Hosszan tudnék mesélni.
Ugyanarról beszélünk. Hergelésről, de beidegződésről ( ? ) is.
Gyerekkoromban mások voltak az emberek. Vagy csak a szüleim óvó keze volt szorosan a szemem előtt, nem tudom.
Valszeg ezért van értelme a multikulturalizmusnak. Minden kutatás arról szól, hogy jó egy sok kultúrájú közegben felnőni, és akkor nincs rossz beidegződés, természetes lesz, hogy a másiknak más a bőrszíne, más az akcentusa, fura ételeket hoz tízóraira stb. Húsz éve járkálok Angliába, és ott ez határozottan működik a mindennapokban. Vannak persze xenofóbok ott is, meg sariát követelő agymosott iszlamisták is, de hát ez csak a Gauss-görbe, sok középen álló normálisra jut a széleken néhány eszement, ez csak a normál statisztikai eloszlás.
VálaszTörlésAmi gáz, az a tapasztalatoktól teljesen független előítélet, illetve annak tömegessége, mikor kicsi és zárt közösségek (ja, mondjuk egy periferiálisabb kisváros), egy mediatizált világban, eleve kirekeszt az emberi világból bárkit, aki más.
A buszon fröcsögve állatozó néni sem beszél nyelveket, le sem érettségizett, kicsit sárga, kicsit savanyú. de igazából kap az alkalmon, hogy valakit végre féktelenül gyűlölhet. Gyűlölné ő a szomszédját is, de nem lehet, elvégre néha vigyáz a macskájára, meg a szomszédnak a jó oldalát is pont látja, de a "bevándorló" az olyan, akivel ő nem találkozott, egy eltárgyiasított valakit meg tét nélkül utálhat.
És ez a hozzáállás talán kultúrafüggetlen, amolyan emberi állandó, nyilván az egyik horda tagjai is utálták a szomszéd hordát nagyon-nagyon rég, mi meg visszük tovább.
(Érdekes, engem külföldön mindig helybelinek néznek, nyilván általánosan terepszínűen viselkedem, míg meg nem szólalok, mert az akcentus az akcentus, de vagy megszokták, mint Londonban, vagy én vagyok a turista akiből élnek, mint tetszőleges tengerparton. És bár Londonban kívülről eldönthetetlen, hogy bevándorló vagyok vagy turista, nem néz rám furán az afgán pincércsaj az indiai étteremben, ahol egy koreai szakács főz. Csak mert megszokták, mi meg nem, csak mert kisvárosi vagy vagy nem.)
Igen.
Törlés