A román határra is építünk kerítést, nem végig persze, csak egy darabig, a szerb határtól kezdve, hogy ne lehessen röhögve megkerülni, így viszont egy másik EU-tagállam területére tereljük őket. Plusz eme másik EU-tagállamtól választjuk el magunkat szögesdróttal, persze csak egy rövid határszakaszon, de a dolog szimbólumértéke így is erős.
Mert ha megkerülik a meghosszabbított kerítést, majd kicsit még hosszabbítunk, a végén meg teljesen körbekerítjük magunkat. Jobb is így, a sok eltérő kultúrájú legalább nem tolja ide a pofáját, járulékos veszteség, hogy így aztán kis idő múlva a felcsútinak sem lesz kebab a körúton, de ezt a hatalmas áldozatot ő nyilván meghozza nemzetéért, hol sírban süllyed el.(Vagy mi van épp, én kétnaponta olvasok híreket - mentális épségem okán - de legutóbb az volt a pártbrossúra, hogy a kereszténység van itten veszélyben. Mondjuk amilyen nálunk a kereszténység, hegedűslórántostúl, püspökkarostul, szerintem nem kár értük, de egy új Luther vagy Kálvin az már nagyon kellene...)
A csúcs pedig nyilván az lenne, hab a torkán, ha az ejtőernyős szír családanyák ellen is védekezve, felülről is dróttal fednénk be ezt a lángoktól ölelt geopolitikai realitást (korábban: Magyar Köztársaság), így miénk lenne a világ legnagyobb galambketrece. Szarnánk bele nyilván, meg várnánk a tápot másoktól, de isssssszonyú önazonosan. Mi, mogyorók, akik Árpáddal bejöttünk. (Már aki...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése